René Clair francia filmrendező, író, újságíró 1898. november 11-én született Párizsban, René-Lucien Chomette néven. A Lycée Montaigne-ban és a Lycée Louis-le-Grand-ban tanult, később filozófiát hallgatott. Az első világháborúban mentőautót vezetett, az átélt borzalmakat egy kiadatlan verseskötetében írta meg. A háború után Párizsban a L'Intransigeant című baloldali folyóirat munkatársa lett, majd 1920-ban a Gaumont egyik filmjében kapott szerepet; ettől kezdve több alkotásban is látható... Több
René Clair francia filmrendező, író, újságíró 1898. november 11-én született Párizsban, René-Lucien Chomette néven. A Lycée Montaigne-ban és a Lycée Louis-le-Grand-ban tanult, később filozófiát hallgatott. Az első világháborúban mentőautót vezetett, az átélt borzalmakat egy kiadatlan verseskötetében írta meg. A háború után Párizsban a L'Intransigeant című baloldali folyóirat munkatársa lett, majd 1920-ban a Gaumont egyik filmjében kapott szerepet; ettől kezdve több alkotásban is látható volt.
Közben folytatta az újságírást is, rövidesen egy havilap filmmellékletének szerkesztője lett, később rendezőasszisztensi feladatokat ltátto el Jacques de Baroncelli mellett. 1924-ben megrendezte első filmjét (Párizs alszik). A 20-as években, pályája első szakaszában főként olyan alkotásokkal szerzett magának hírnevet, amelyekben a komédia és a fantázia elegyedett. Kezdetben szkeptikus volt a hangosfilmekkel, de aztán egyre inkább felfedezte a bennük rejlő lehetőségeket, és a 30-as évek elejétől sorra készítette hangosfilmjeit.
1935-től egy évtizeden át Nagy-Britanniában, illetve az Egyesült Államokban dolgozott. Fokozatosan megerősödött az ironikus fantáziája, amely számos anyagilag sikeres filmet eredményezett. 1947-ben visszatért Franciaországba. Pályája második jelentős szakaszában olyan filmeket forgatott, mint Az éjszaka szépei (1952), A nagy hadgyakorlat (1955). Ekkoriban Gérard Philipe volt az egyik kedvenc színésze, többször dolgozott vele.
Az újhullámosok színrelépésével Clair egyre inkább a "régi világ" nagy öregjének számított, és habár az alkotásaiban még mindig megfigyelhető volt az elegancia és a szellemesség, gyakran belengte azokat a nosztalgikus hangulat. A 60-as években forgatott filmjei már nem arattak jelentősebb sikereket, így mintegy harminc mű elkészítését követően a 60-as évek közepén visszavonult, de még a 70-es évek közepéig publikált. Élete során több kitüntetésben is részesült. 1981. március 15-én halt meg Neuilly-sur-Seine-ban.
(Filmbarbár)
