Vilma Banky

0

Fiatal korában gépírónősködés mellett beiratkozzott Bolváry Géza és Mattyasovszky Ilona Star Filmiskolájába. 1919-ben, a Star Filmgyár Tavaszi záporában áll először kamera elé: tanára rendezi és tanárnője a partnere.

Boldog némafilmkorszak, ami nem ismert nyelvi akadályokat: forgat német rendezővel Budapesten és magyarral Berlinben; a nagynevű Max Linderrel Bécsben (e mozidarabok többsége sajnos elveszett vagy csak töredékesen maradt fenn).

1925-ben is egy német film készül vele a Gyarmat utcában, amikor Magyarországra érkezik színésznézőbe a nagy Sámuel Goldwyn. Bánkyval is találkozna, de a munkaadói nem akarják elengedni. Úgy szól a fáma, hogy Bánky megszökik a forgatásról, és bérkocsival hajtat a Keleti pályaudvarra, ahol még épp elcsípi a távozó mogult. E röpke találkozás nyomán szerződteti az MGM, és ő lesz Hollywood első sztárja.

Első filmje (A sötét angyal) után kitör a "Bánky-láz", ami csak súlyosbodik, amikor legközelebb a nők bálványa, Rudolph Valentino partnereként tűnik fel a vásznon (A fekete sas). Vilma harmadik filmje, A sejk fia (1926) egyben Valentino utolsó munkája lesz, amit az egész világon elsöprő sikerrel, hónapokon át vetítenek.

Valentino szerepkörét az a Rónáid Colman veszi át, aki A tét angyalban volt Bánky partnere; kettősükkel sorra készüli a mozirománcok, amelyekben hamisítatlan filmcsillagként tündököl a nagydorogi lány.

Első hangosfilmje (This is Heaven) óriásit bukik, amit sietnek Bánky nyakába varrni, ahelyett hogy a történet és a rendezés gyengeségét hibáztatnák. Mert Vilma - akcentus ide vagy oda - még egyszer felragyog Edward G.F. Robinson partnereként és a nagy svéd, Victor Sjöström rendezsében (A Lady to Love). Kilencvenhárom éves koráig él, az ő és a férje nevét viselő tehetséggondozó alapítvány ma is működik.