A legutóbbi meglepetés-alakítás, az 1:Nenokkadine féle rocksztár, és a csalódást okozó Aagadu-féle zsaruszerep után ismét egy olyan karaktert formál meg Mahesh Babu ami szokatlan az eddigiektől, mégis valamennyire hasonlít a régebbiekre. Egy milliárdos üzletember fiú-örökösének lenni nem túl nagy kihívás, de ez a film az útkeresésről szól, arról, hogy nem muszáj a szülők által kitaposott útra lépni, le lehet térni az ösvényről és felfedezni valami újat. Itt éppenséggel a gyökereket. A film erősen reflektál arra, hogy Mahesh (aki Tamil Nadu fővárosában, Chennaiban született, és Andhra Prades fővárosában Hyderabadban él) visszatalált a gyökereihez, amikor 2015-ben örökbe fogadta édesapja, a filmes szupersztár Krishna szülőfaluját, a mindössze 3306 fő által lakott Burripalemet.
Azóta a falu nagy változásokon ment keresztül, a filmsztár segédkezett a csatornázási munkálatok elvégzésében és a helyi egészségügyi ellátás megszervezésében. További célja még a tiszta ivóvíz, a teljes csatornázás és az utak kijavítása. A film ugyanezt mutatja be, kicsit elnagyoltan, kicsit filmszerűen, de feltételezem Mahesh abban reménykedik, hogy mások is követik a példáját, és örökbe fogadnak egy-egy leszakadófélben lévő területet és felvirágoztatják. Mahesh anyagilag megengedheti ezt magának, de nem ő az egyetlen Indiában, akinek elég mély a pénztárcája, hogy ilyen formán segítsen.
A filmről annyit, hogy inkább csak dialógokra épít, van egy-két probléma, amelyet néha közelharccal és csetepatéval oldanak meg (a népszerűség megköveteli az akciójeleneteket), új arcokat nem mutat be, de a régiek közül sokan megjelennek, Mahesh partnere Shruti Haasan (szintén egy nagy filmsztár lánya) pedig teljes mértékben kiegészíti Mahesh játékát. A zenei betétek közül két dal önállóan is megállja a helyét, de a többinek sem kell szégyenkeznie.
