Három fiú, akik egymástól elszakítva nőnek fel, láttunk már ilyet. Ilyen volt a Trimurti (1995) vagy a Yaadon Ki Baaraat (1973), de ezúttal sokkal viccesebb, és látványosabb filmben mutatták be. A három főhős Anthony Gonsalves (Amitabh Bachchan), Amar Khanna (Vinod Khanna) és Akbar Allahabadi (Rishi Kapoor) a három legismertebb vallásban nő fel, úgymint a katolikus, hindu és muszlim hit követőjeként, mégis felnőtt fejjel sikerül megtalálniuk egymást. Persze le a kalappal a rendező előtt, hogy a film során nem kavarodott bele, mert ugyebár ott az apa Kishanlal (Pran), és az anya Bharati (Nirupa Roy), no meg az ősellenség Robert (Jeevan), akik mind halottnak hiszik a másikat, ráadásul a képbe kerül Robert lánya Jenny (Parveen Babi) is, akit Kishanlal rabol el, fiai helyett, bosszúból, szóval nem egyszerű a képlet. A három fiúból egy tuti jómadár lett, ki más, mint Anthony, akit még Jézus szeretete se bír megakadályozni abban, hogy ne a rögösebbik úton járjon, bátyja Amar pedig rendőrként kapja el, és teszi dutyiba, szóval zajlik az élet, és nagyon erősen kell figyelni, hogy el ne veszítsd közben a fonalat. A sztori tényleg nagyon jól sikerült, és van egy-két maróan jó jelenet, amit felhasználtak később más filmekben is (pl. Anthony részeg veszekedése a saját tükörképével, a monológot hallottam már más filmben is, tényleg nagyon jól sikerült), Amar énekét szerelme apjának, most hirtelen nem jut eszembe, melyik filmben, előadták ugyanezt egy az egyben. A verekedős jelenetek alatt vigyorogtam, mint a tejbetök, mert tisztára Bud Spencer - Terence Hill filmben éreztem magam, megmosolyogtató volt, ahogy csépelik egymást, némi kaszkadőr és akrobatamutatvány beiktatásával.
A lányok közül nem ismertem fel Shabana Azmit, aki Amar szerelmét alakította, annyira fiatal volt, és annyira más. Neetu Singh pedig Akbar szerelmét alakította, és érdekes, hogy a való életben három évvel később összeházasodtak Rishi Kapoorral.
Akadt jó néhány vicces jelenet, és Amitabh Bachchan néha annyira mókás volt, hogy hangosan felkacagtam. Persze, nem Bollywood lenne, ha nem lennének benne tragikus jelenetek is, de inkább vígjáték, rengeteget lehet nevetni rajta.
Külön köszönöm a felirat készítőjének, hogy elővett egy ilyen régi filmet, leporolta, és közkinccsé tette, mert néha kell ilyet is nézni, nemcsak a modernizálódó Bollywood legújabb akciócsodáit. Jó lenne, ha a Sholay felújított változatához is készülne egy időzítés a magyar felirat változatából, akkor lennék tökéletesen boldog!
