Végre egy ízig-vérig bollywoodi film! A legteljesebb mértékig a hagyományos maszalá filmek fősodrába tartozik (na jó, akciós rész speciel nincs benne), a három és fél óra alatt van minden, ami kell egy ilyen romantikus filmben. Lánykérés, esküvő, babavárás, régi barátok, nagycsalád, mókázások és tréfák, családi krikettmeccsek, furkálások, kellemetlen nagynéni, öröm, boldogság, aztán két és fél óra után az első tragédia, gyász, temetés, depresszió, majd lemondás és áldozathozatal, végül isteni csoda. Mindezt tíz-tizenöt percenként zene és tánc szakítja meg, de nem zavaróan, minden dalnak funkciója van a filmben. Biztosan ismerős lesz a Wah Wah Ramji című dal, hiszen elhangzik később a Kabhi Khushi Kabhie Ghamban is a Karva Chauth ünnepségen; Hrithik Roshan adja elő Kareena Kapoorral kötött fogadása miatt. Vagy ismerős lesz a Bobbyból a Main Shayar To Nahin Magar Ae Haseen. Rengeteg dal van a filmben, a klipek csak egy kis részét mutatják be. Érdemes megnézni, a kőszívűek is elérzékenyülnek tőle, pedig egy kissé szirupos, és hatásvadász, de valójában kifinomultan adagolja az érzelmeket. Ad időt az érzelmek kibontakozására, és nagyon részletesen bemutatja a családtagokat (jó sokan vannak).
Kár, hogy kicsit régi a kópia, és picit rossz a kép minősége.
Még egy dolog, ez nagyon tetszett: az esküvőn, a vőlegény családja (leginkább Salman Khan) vérmesen őrizte a vőlegény cipőjét. Ezt aztán nagy nehezen ellopta a menyasszony családja (leginkább Madhuri Dixit), és csak váltságdíj ellenében adták vissza, kemény 1001 rúpiáért. Ez a jelenet azért érdekes, mert itt is van egy hasonló népszokás. Emlékszem, amikor nagybátyám nősült, én voltam aki leloptam a menyasszony cipőjét a lábáról (ami leginkább azért volt nehéz, mert szandál volt, és a násznagynak kellett kiváltania (történetesen az apámnak), úgyhogy a havi zsebpénzem már meg is volt...13 éves voltam :). Azaz: kicsi a világ, és némelyik szokás egészen hasonló, bár két teljesen különböző népről van szó.
