Az első film volt, amiben láttam Allu Arjunt. Annyira ismerős volt, hogy utánakerestem a neten, és lám, első unokatestvérek Ram Charannal, akár testvérek is lehetnének, annyira hasonlítanak egymásra. (persze ezt már valahol leírtam...)
A sztori önmagában is lenyűgöző, India szent templomai védelemre szorulnak, a bandák sorozatosan támadják őket, elrabolják értékeiket. Guru Beeshma Narayana (Prakash Raj, fel sem ismertem, tisztára mint Gordon Liu a Kill Bill 2-ben), az utolsó szent harcos ütőképes hadsereget képez ki a templomok védelmére, megtanítva őket mindarra a szent tudományra, amelyet csak szűz harcosok képviselhetnek. De a legszentebb templom Badrinath védelmére ki más lenne alkalmasabb, mint akit szintén így hívnak? Badrinath, vagy röviden csak Badri (Allu Arjun) megtestesíti mindazt, amiről a Guru csak álmodni mert, benne látja örökösét, aki majd átveszi az ő helyét. De a templom szentségét meggyalázza egy látogató, Alakananda (Tamannaah Bhatia), akit Badri dühében belevág a folyóba (majd a Guru parancsára kimenti). A lánynak büntetésből ezer olajmécsest kell gyújtania. Nagyon szép jelenet, egészen megérintette a szívemet (pedig nem vagyok vallásos). Alakananda szerencsétlenségére beleszeret Badriba, nem tudja, hogy semmit sem jelent a fiúnak, ő teljes szívvel elkötelezte magát a templomnak. A lány végső kétségbeesésében az istenekhez fordul, a fiú hatására újból hinni kezd, reméli, hogy forró, és tiszta imája meghallgatásra talál. Mikor segítséget kér a fiútól (egy kétségbeejtő házassági csapdából kellene kiszabadítani), Badri csak azt látja, hogy valaki megtért, és vallásgyalázóból a hit igaz hívője lett. Teljes szívével a lány mellé áll, latba veti minden harci tudományát. Érdekessége a filmnek, hogy a cenzorok a legvéresebb jeleneteket egyszerűen kitakarták fehérrel, úgyhogy aki végignézi a filmet, ne lepődjön meg, ha fehér képernyőt lát, a hiba nem az ő készülékében van.
Mindhárom szereplő szuper, Allu Arjunnal a harci jelenetek elképesztőek, oké, néhol túlzóak, de a kardforgatása akkor is professzionális. A beiktatott táncjelenetek pedig kellő felüdülést hoznak a véres akciók után, kellett ez nagyon! Tamannaah Bhatia isteni a hisztis csajszi szerepében, akinek tényleg minden oka megvan arra, hogy gyűlölje az isteneket, és hihetetlenül bájos, amikor Badri segítségével elindul megkeresni az isteni lótuszvirágot, hogy felajánlja a templomnak. Prakash Raj meg frenetikus, mint mindig. Még a hófehér szakállán és hosszú fehér haján is átsüt.
Egy valakivel nem voltam megelégedve: Kelly Dorjee alakításával, Sarkar gonosz szerepében, de nekem egyáltalán nem tűnt félelmetesnek. Egészen pincsikutya lett a film legvégére. A feleségétől (Ashwini Kalsekar) viszont annál jobban kirázott a hideg. A film utolsó jelenete azonban annyira hihetetlen, hogy hosszan kellett gondolkodnom azon, tényleg komolyan gondolták? A guru parancsára ugyanis Badri a lányt választja, ez meg mi?! Teljesen elképedtem...
