A Khoobsurat sikere után nagyon kíváncsi voltam a következő Sonam Kapoor filmre, hááát.... A közelébe se jutott. A sztori pedig egészen tűrhető lenne, hasonló szélhámosság, mint amit Parineeti Chopra ügyeskedett össze a Dhawat-E-Ishq-ben, csak itt nagyban megy a játék Dolly és csapata (Dolly Ki Doli szó szerint) részéről.
De ezzel ki is fújt minden csábereje a filmnek, mert rettentően haloványra sikeredett. Bevallom őszintén, unatkoztam. Sonam Kapoornak egy-két arca van, itt meg ezerarcúnak kellett volna lennie. A három pasi közül Rajkummar Raonál a sírás kerülgetett, hát már örökké ilyen teszetosza figurákat fog alakítani (lásd: Queen)? annyira jellegtelen figura volt, hogy el is felejtettem az arcát. Egyedül játéka tetszett, a rendőr-Dolly kapcsolat ott volt a levegőben, csak én sem erre gondoltam, ez úgy bejött. No meg a pasi is, már a Jai Hoban is feltűnt. Remélem kap majd rendes főszerepeket, most kezdte a pályát, nehogy már elássák nekem! A szélhámos família egészen jó volt, élükön Manoj Joshival, az ő játéka még sosem okozott csalódást, és örültem nak is Raju az álfivér szerepében, már a Mere Brother Ki Dulhanban is nagyon tetszett a játéka.
A dalok közül egy-kettő elmegy, de tulképp nem maradt meg a fülemben, és plusz pont a rengeteg utalásnyi esküvői jelenetre, mindegyik vallásból.
No meg azért is jár a dicséret, hogy vendégszerepre felkérték Saif Ali Khant, aki egy herceget játszik el. Mit ad isten, a színész hercegnek született (apja nawab volt (muszlim uralkodó), amíg India el nem törölte a rangokat), úgyhogy a kékvérű színész túl sokat nem ronthatott, bár bevallom, maga a jelenet siralmas volt.
Ahogy összességében az egész film is.
