Nem ez a legjobban sikerült filmje nak, kidolgozatlan jelenetek, összecsapott dialógok, és alig instruált színészek, a film nagy része sajnos ilyen. Pedig nem lenne rossz, csak valahogy mégsem az igazi. meg szinte árnyéka önmagának, a Darling, a Mr. Perfect, a Billa és főleg a Baahubali (!) után nekem tényleg csalódást okozott. Nem a játéka, azzal nem volt baj, hanem, hogy egyáltalán elvállalta. Bár biztos nem volt annyi szava benne, hogy némelyik jelenetet lehetett volna ütősebbre is csinálni.
Adott egy frissen felbukkant hős, aki népszerűségét annak köszönheti, hogy egyetlen mozdulattal megölte a rettegett bandavezért Narsingot. Ő Yogi (). Ahogy pártfogója és szállásadója () mondja, ma már abból lesz hős, akitől a terror terjed, úgyhogy pillanatok alatt bálvány lesz belőle is. Szegény fiú pedig csak egyet szeretne, biztos támasza lenni édesanyjának Shantammának (Sharada Urvashi), akit egyedül hagyott kicsiny falujában. Az ártatlan és műveletlen parasztgyerek akarata ellenére egyik napról a másikra bandavezér lesz, aki lassacskán megtisztítja Hyderabadot a bűnözőktől. De továbbra is csak egy cél lebeg a szeme előtt, magához venni az anyját. Nem is sejti, hogy az idős asszony kétségbeesésében felutazott a tízmilliós nagyvárosba, hogy megkeresse a fiát, akinek még a címét se tudja.
A film amúgy a nézők érzelmeivel játszik, mert csupa olyan jelenetnek lehetünk tanúi, hogy na, itt, most, majdnem, mégsem. Folyton elmennek egymás mellett, vagy éppen megtudnának a másikról valamit, amikor szerencsétlen véletlenek (vagy ahogy a film mondja, az istenek furcsa játéka) miatt mégsem. Olyan ettől a film, mint valami sportesemény. Már rettenetesen drukkoltam nekik, hogy sikerüljön végre találkozniuk, úgyhogy aki nem szeret bőgni, az ezt a filmet ne nézze meg. Mindenképpen szükség van a papírzsepire.
A dalok közül volt amelyik tetszett, a táncok nagy része is. közelharc jelenetei meg persze jók voltak. Egyszernézősnek mindenképpen ajánlom.
