Depika Padukone bemutatkozó filmje, és rengeteg érdekességet lehet benne megfigyelni. A két főszereplő dupla szerepet alakít, mindketten újjászületett, de nagyon megváltozott énjüket is alakítják, ugyanis alapvetően egy igazi bollywoodi reinkarnációs drámát láthatunk. Shah Rukh Khantól nem is vártam mást, nagyszerűen alakít, de Depikának első szerepként annyira bejött, hogy után sorra csinálta a kasszasikereket, és még mindig annyira fiatal, hogy esélye van arra, hogy belőle legyen Bollywood királynője.
Érdekesség még, hogy az egész film egy az egyben kikacsintás Bollywood hőskorára, megszámlálhatatlan utalás, sőt jelenet van a 70-es évekbeli filmekből, nevek, mondatok, helyzetek, zenei motívumok, dalszövegek stb. mind-mind retro hangulatot kölcsönöz a filmnek. Persze, mi nyugati nézők ezekből vajmi keveset értünk, ennek ellenére mégis érezhető ez a hatás, majdnem olyan, mintha készítettek volna egy történelmi filmet Várkonyi Zoltán filmjeire való utalással (remélem érthető volt a hasonlat).
Farah Khan második rendezésével még nagyobbat lépett előre a filmes ranglétrán (az első a Main Hoon Na, nagy kedvencem az is), és bebetonozta magát a férfiközpontú bollywoodi sztár-rendezők kellős közepébe, holott addig csak sztár-koreográfus volt.
A film erős fricska is a sztárközpontú filmes világ képének lerombolásával, és a fellépő sztárok (akik önmagukat játsszák egy FilmFare gálán, majd Om Kapoor (Shah Ruhk Khan) díjnyerése utáni ünneplő partin, és szám szerint 31(!)-en vannak!) mind odateszik magukat, és kigúnyolják azt a státuszt, amit az évek során elértek. A görbe tükör viszont még nekünk is teljes mértékben érthető, én legalábbis úgy éreztem.
Ez a jelenet már önmagában megéri, hogy megnézzétek a filmet.
De említhetném még a Forrest Gumpos trükkre hajazó jeleneteket, ahol Depika Padukonét belehelyezték eredeti filmjelenetekbe, szinte észrevehetetlen digitális trükkökkel. Lenyűgöző!
Úgyhogy tényleg érdemes végignézni, hiába ilyen nagyon hosszú!
