A hétalvó egy nagyon szórakoztató, humoros, vicces, s egy olyan, korai Woody Allenre jellemző stílusban készült film, amelyért a rajongók biztosan odavannak. Olyan érzésem van a filmmel kapcsolatban, hogy részben a legelső filmjeinél megfigyelhető, bürleszkes, némafilmekre hajazó jelenetek követik egymást, de közben ott van az örök téma, a szerelem, s annak boncolgatása, amely későbbi filmjeinél kap valódi mélységet, illetve rendelkeznek valamiféle mondanivalóval. A hétalvó viszont pont a kettő határán áll.
Mint annyi Woody Allen film, ebben is találhatunk jó pár, az alkotó életéből merített motívumokat (ami itt hangsúlyt kap, az a klarinétozás), s ott van a korai évek múzsája is, Diane Keaton is, s kettőjük karaktere is előrevetítik azt a viszonyulást, amely később az Annie Hall-ban még inkább megjelent (amolyan se veled, se nélküled kapcsolat). A környezetábrázolás inkább megmosolyogtató, egy komolyabb sci-fi filmnél inkább az eféle díszletre azt mondanánk, hogy mégis mi akar ez lenni, de ebben az esetben inkább a parodisztikus hatást akarta ez kiemelni, amely szerintem össze is jött, legalábbis én jót tudtam nevetni rajtuk (külön kiemelném az Orgazmatront, amely egy nem túl rózsás képet fest a jövőbeni szexuális kapcsolatokra nézve).
A sztori bár nem túlbonyolított, de olyan szinten parádés dialógusok és eszmefuttatások vannak benne, hogy képes elvonni a figyelmet a történetvezetésről. Hozzáteszem, hogy ez a némafilmes humor egy darabig jópofa, de hiába passzol hozzá a klarinétos muzsika, egy idő után már azt mondom, ez az egész egy kicsit öncélú.
Mindent egybevetve ez a film egy tipikus Allen-filmnek mondható. Minden megvan benne, amitől az író-rendezőt szeretni (más esetben utálni) lehet: a humortól kezdve a témán és a zenén keresztül a végkifejletig. Az éles szeműek pedig láthatnak benne egy parodisztikus vonulatot is, ami tovább emeli a film hatását. Annyiban pedig mindenképp egy érdekes antiutópiának is lehet nevezni, mert egy olyan világba kalauzolja el a nézőt, ahol nem biztos, hogy szívesen élne (pláne 200 évnyi hibernáció után).
63 A hétalvó (1973)
A hétalvó című filmdráma középpontjában egy 200 éves kómából felébredő férfi áll. A szaxofon művész Miles Monroe megdöbbenéssel tapasztalja, mennyit változott a világ,... több»
