Röviden három betűvel plusz egy írásjellel jellemezném: WOW! (És nem a World of Warcraftre kívánok utalni ezzel.)
Hosszabban: leszögezném, hogy nem vagyok a látványfilmek híve. Nagyon kevés van, ami igazán leköt. Ez pedig szinte minden szemszögből lehengerlő volt számomra. De azt hiszem, nem leszek egyedül ezzel a véleménnyel. Úgy vélem, hogy egy igazán szépen elkészített látványfilm manapság már nem minősül kimagasló teljesítménynek, csak sok pénz kell hozzá (ebből pedig van a stúdióknak) meg egy viszonylag ügyes rendező. Viszont ha megfelelő rendezést kap, stílusos a képi világa, színvonalas színészi alakításokat láthatunk benne és leginkább nem erőszakolja meg az eredeti művet, (már amennyiben van ilyen,) kiválóan elszórakoztatja a magamfajta finnyás filmnézőt, a látványfilmek szerelmeseinél pedig örök kedvenc válik az ilyen alkotásból.
Azt hiszem, a Warcraft: A kezdetek pontosan telibe talált ilyen szempontból. A rendezés megérdemel egy kalapemelést. Duncan Jonesnak tudtommal ez az első igazán nagyszabású dirigálása és bátran kijelenthetjük, állta a sarat. Jócskán akadtak a film látványában bravúros ötletek is, de az igazi varázsa a képi világnak az, hogy (már amennyire emlékszem a Warcraft 3-mal töltött időkre, mivel más Warcrafttel nem játszottam soha,) hű maradt a játékhoz, de a filmélményen ez nem rontott semmit. Mintegy ráleltek a kivitelezők az arany... mit arany? Gyémánt középútra videojáték- és filmes atmoszféra között.
A színészek kellő szinten alakították a rájuk bízott karaktereket. Nem hiszem, hogy záporozni fognak a díjak nekik, de egy ilyen kaliberű filmnél nem is kell kimagasló színészi játék, továbbá a figurák sem voltak annyira markánsak, hogy egy Gary Oldman méretű művészt igényeljenek. És ez jól is van így. Ami még kimondottan tetszett, hogy nem egy elcsépelt sztorit hoztak a forgatókönyvírók, hanem egy a Warcraft játékokhoz méltó, kiváló startot. Egy igazán jópofa kezdetet egy háborús fantasyhez. A zene kicsit visszafogott volt az én ízlésemnek. Pár fogósabb témát írhatott Ramin Djawadi, de azért elment a muzsika. Továbbá egy pár klisét megengedtek maguknak a készítők, de melyik blockbusterben ne lenne néhány. Vagyis többnyire nyüzsögni szoktak. Még talán örülhetünk annak, hogy csak ennyi került bele.
Összegezve, az első Warcraft film több mint ígéretes kezdés mind a mezei fantasyrajongók, mind a Warcraft játékok szerelmesei számára. Jómagam kíváncsian várom a folytatásokat, előzményeket, spin offokat és bármit ebből a világból, ha a készítők továbbra is biztosítják az eddig tapasztalt ötletességet és szemmel látható elánt.
77 Warcraft: A kezdetek (2016)
Hogy megmentsék népüket a kihalástól, az orkok elhatározzák, hogy kolonizálnak egy másik világot, csakhogy szemben találják magukat az emberek királyával, Llayne Wrynnel, aki... több»
