Apró mesék, annál nagyobb élmény

2019.03.18 21:14 Filmdoki Olvasottság: 531x

1

Ritka az, amikor az ember úgy áll fel a moziszékből, hogy szinte le van döbbenve. Ledöbben, hogy miként lehet ennyire fantasztikus filmet készíteni, ami minden pillanatában tükrözi a belefektetett munkát és persze az alkotói szándékot, hogy valami maradandót szeretne nyújtani. Az Apró mesék egy ilyen film.

Szász Attila mozija egyszerűen minden szempontból tökéletes volt számomra. A történet egyrészt gyönyörű főhajtás a '40-es '50-es évek noirjai és bűnügyi filmjei előtt, na meg persze a jó öreg Hitchcock sem maradhat ki. Másrészt nem egyszer éreztem azt, hogy Móricz Zsigmond előtt is tisztelegnek az alkotók. Főként Bérces megjelenésekor; ekkor a történet annyira nyerssé és brutálissá vált, hogy nagy írónk is elégedetten pödörné meg a látottak után a bajszát. A cselekmény kiváló tempót diktál, közben pedig egy igazi műfaji kavalkádot kapunk: a kezdeti kaland/akciófilmes hangulat egykettőre csap át egy romantikus történetbe, mely a humort sem mellőzi, majd családi drámába, végül pedig egy idegborzoló thrillerbe. És természetesen mindvégig megmarad történelmi filmnek is. Szász Attila kezei alatt pedig mindez nemhogy szétesne, hanem egy gyönyörű csokorrá avanzsálja, melyre öröm ránézni.

A történet ügyesen dolgozik a karakterekkel is. Fokozatosan lépnek be a történetbe – igen emlékezetesen mindannyian –, így a néző figyelme egy percre sem lankad, hiszen kíváncsi, hogy kik ezek az emberek, mi az ő történetük. Hankó Balázs, Judit, Virgil és Bérces mind élő-lélegző alakok. Ez a négy szereplő olyan elemi erővel játszik, hogy majd leugranak a vászonról. Itt különösképp előtt hajlok meg. Egyszerűen bámulatos, miként árnyalja a legapróbb mozdulataival is az erőszakos múlttal rendelkező háborús veteránt.

Az Apró mesék valóban sok apró, de annál precízebb elemből áll össze egy olyan elemi filmélménnyé, melyet muszáj moziban látni.