Vámpír vámpírnak farkasa

Több olyan dolgot is tartalmazott előjáróban, ami miatt azt hihettem, hogy egy kimondottan szórakoztató alkotással lesz dolgom, de sajnos azt kell, hogy írjam, szépen átejtett Anthony Hickox 1989-ben készített filmje.

Már a filmes műfajok keveréke miatt is felkeltette az érdeklődésemet A víz nem válik vérré című alkotás, hisz a horror-, a western- és a vígjátékelemek finoman szólva sem túl gyakoriak egyszerre egy filmben. A történet már csak amolyan hab volt a tortán, miszerint békés vámpírok élik az emberek unalmas életét egy isten háta mögötti sivatagi kisvárosban... Na ezt nevezem igazán figyelemfelkeltőnek és, ha ehhez a történethez még hozzáadjuk Bruce Campbellt mint színészt, aki megérkezik az alapjában véve is igencsak hangzatos Purgatory nevű kisvárosba, hogy ott megtaláljon egy másik, igencsak hangzatos, Mardulak nevű személyt (akit ráadásul David Carradine alakít), hűha... Ezek után egyre csak kúsztak felfelé az elvárásaim. Ha még ennyi nem lett volna elég egy horrorrajongó számára, akkor még ott volt a rendező személye is; Anthony Hickox, aki azért már megcsillogtatta a tehetségét. Szóval minden egybevágott, hogy egy szórakoztató és elborult filmet kapjunk, de sajnos az egészet belengi a középszerűség.

Vámpír vámpírnak farkasa

Kezdeném a filmes műfajokkal. Igaz, hogy megtalálhatók a horrorelemek benne (már az, hogy a történet magját vámpírok adják, jó kiindulási pontot biztosít a filmnek), illetve már az elején be is mutatnak egy kellő mértékben brutális és egyben vicces elhalálozást, ezzel is elhitetve, hogy mire is számítsak majd a továbbiakban. A baj csak az, hogy horror terén talán ennyi volt a maximum. Mindegy, marad még két műfaj (western és a vígjáték), amiben nagyot nyújthat majd még a film.

A westernhez is legalább annyi köze van, mint a horrorhoz, hisz igaz, hogy egy kisebb fajta forradalom is lejátszódik majd a történetben, illetve megtalálható benne a klasszikus westerneket idéző pisztolypárbaj is, és mindehhez még társul a helyszínül választott, isten háta mögötti sivatagi porfészek, de ennyi. Fogynak a filmes műfajok, melyekbe be lehet sorolni A vér nem válik vízzé című alkotást, és eddig finoman szólva sem győzött meg, de talán majd a humor része (ha már a vígjátékok közé is besorolták). Talán ez volt az, ami még többször is képes volt működni, mint az előző két műfaj, de sajnos itt is sokkal többet vártam, de az tény, hogy rendelkezik egy Bruce Campbell-lel, és legalább az ő karaktere feltornázta egy átlagos szintre a végeredményt.