#corruptionkills

2020.03.21 17:08 Adepto Olvasottság: 216x

2

A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ!

2015. 10. 30-án tűz ütött ki egy koncert közben Bukarestben, a Kollektíva nevű szórakozóhelyen, aminek nem volt vészkijárata. 27 fiatal halt meg, 180-an megsérültek, akik közül 37-en (akár) hónapokkal később a kórházban életüket veszették. Ezek a tények. Ám nem mindenki esetében kellett volna, hogy így történjen... Az ő történetüknek még folytatódnia kellett volna.

Ez a dokumentumfilm egyrészt attól különleges, hogy az akkori nyomozás és a történések "élő" videóiból készült eredeti felvételekkel, döbbenetes képsorokkal, szívszaggatóan őszintén. Másrészt pedig, habár látjuk a túlélőket, vagy az elhunytak családtagjait, valójában nem róluk szól. Illetve nem elsődlegesen. Egy sokkal nagyobb horderejű történetet láthatunk kirajzolódni.

Az induló képsorokban az elhunytak családtagjait hallgathatjuk, és rögtön egy olyan mondat hangzik el egy édesapa szájából, aminek sosem szabadna, és amiből már érezhetjük, hogy itt olyan élményt kapunk, amit biztos, hogy nem felejtünk el egyhamar. Azt meséli a többieknek, hogy a fiát nem engedték átszállítani egy külföldi kórházba, ahol lett volna esélye felépülni, mert a sérülései nem voltak súlyosak. Így azonban ott halt meg Bukarestben.

Azt mondták neki, hogy kommunikációs hiba volt, pedig a valóság az, hogy azért halasztották a transzportokat, mert nem akartak többet fizetni egy-egy betegre. "Kommunikációs hiba miatt halt meg a fiam!" – mondja. Szívbemarkoló pillanat. Ahogy az a fotózás is, amikor az egyik túlélőt, aki egy modell, fényképezik az égési hegeivel, a kihullott hajával, a hiányzó kézfejével. Egyszerre megkapó és borzalmas.

A történtek után, amikor az egész hatalmas sztori elindul az útjára, azaz kiderül, hogy a kórházakban használt fertőtlenítőket az előírt értékekhez képest tízszeresére (!) hígították, és erről bagatelizálva nyilatkozik az egészségügyi miniszter, mindenki (köztük mi, nézők is) döbbenten hallgatja, hogy képes valaki így nyilatkozni erről... És akkor még nem is tudtak mindent.

Kiderült ugyanis, hogy egy professzor 8 éven keresztül folyamatosan jelentett a titkosszolgálatnak. Sőt úgy fogalmazott ezekben a jelentésekben, hogy "amit csinálnak, az gyilkosság". 8 éve tudták, mi történik a kórházakban, hogy betegek milliói vannak veszélyben, és hagyták megtörténni. Az egészségügyi miniszternek volt képe olyan statisztikai adatokkal érvelni, amelyek nem voltak relevánsak vagy helytállóak, és amelyek csak tovább szították az amúgy is meglévő népharagot.

Azt nyilatkozta, hogy a vizsgálatok kimutatták a fertőtlenítés után, hogy a minták 95 százaléka felelt meg az elvárásoknak. Ez a kijelentés elindította az "Én vagyok az 5%" szlogen, valamint a #Kollektíva használatát, amelyeket pólókon, transzparenseken hirdettek az emberek. A miniszter lemondott, és helyére egy korábbi aktivistát neveztek ki, aki igyekezett nyíltan beszélni, és nem a szőnyeg alá söpörni a problémákat. Ledöbbent a tőle megtudott információkon, mert habár tudta, hogy baj van, de azt nem, hogy ekkora.

Például a kórházi halálozások száma Romániában a legrosszabb egész Európában. Egy megbeszélésen pedig megkérdezte a tanácsadóit, hogy lehetne azt kifinomultabban megfogalmazni, hogy "az egész ágazat a velejéig romlott"!? Ő ki merte jelenteni azt (amit érintettként hallani borzalmas lehetett), hogy az ország számára már 5 égési sérült kezelése is problémát okozna. Emlékeztetőül: 180 sérült volt a tűzeset után, amiből 37-en meghaltak. Így szinte meg sem lepődünk, hogy az egyik túlélő azt mondja, ketten voltak a kórházi ágyban, azaz egy másik beteggel osztozott rajta...

Mindent elmond a román sajtóról, hogy egy sportújság (!), név szerint a Gazeta Sporturiol szerkesztői írtak először arról, hogy a nem megfelelő kezelések vezettek sok sérült halálához, majd ők jártak utána a tízszeresére hígított fertőtlenítőnek, annak, hogy a Hexi Pharma nevű cég volt nyakig benne ebben a korrupcióban és így tovább...

A Hexi Pharma tulajdonosáról kiderült, hogy több száz kórházigazgatót fizetett le, hogy hunyjanak szemet afelett, hogy a felhígított fertőtlenítőt veszik meg, és ezzel veszélybe sodorják a betegeiket. Mivel az eredeti alapanyagokat megvásárolva tízszeres mennyiséget tudott eladni, a kenőpénzek mellett is meggazdagodott. Hogy halála öngyilkosság volt-e (én nem gondolnám), baleset vagy gyilkosság, nem derült ki. Mindenesetre így nem tudta a rendőrség kikérdezni arról, kik voltak a bűntársai...

A Gazeta Sporturiol munkatársai voltak azok, élükön Catalin Tolontannal, akikhez az érintettek fordultak, mint például azok a könyvelők, akik a számlákat kozmetikázták évekig, vagy az a doktornő, aki videóra vette, ahogy az égési sérült betegek sebeiben férgek vannak (erre az életem végéig emlékezni fogok), ami a nem megfelelő kezelés miatt alakult ki, azaz, hogy napokon keresztül nem fürdették őket, nem cserélték a kötéseiket, nem tisztították a sebeiket.

Döbbenetes volt azt hallani, amikor a doktornő elmondta, hogy a kórházigazgatónak jelentette az esetet, de az a szőnyeg alá söpörte az ügyet, majd nyilatkozatban a TV-ben kijelentette, hogy a betegek ugyanolyan magas szintű ellátást kapnak, mint kapnának Németországban. Gyomorforgató.

Hihetetlen belegondolni, hogy voltak olyanok, akiknek csupán 10-15 százalékos égési sérülésük volt, mégis hónapokig szenvedtek, míg kínok közt távoztak az élők soraiból... De nem a tényleges sérülésükbe haltak bele, hanem a fertőzésbe. És fiatalokról volt szó, akik előtt ott állt az egész élet. És mindez azért, mert a kórházi vezetők (is) korruptak, akik többsége még csak nem is rendelkezett igazi diplomával, csupán vették azokat. És mivel betölthettek politikai pozíciót is, mindenhova megállíthatatlanul begyűrűzött a korrupció.

Döbbenetes volt a számomra az átmeneti 1 év utáni kormányzati választás, ahol a szociáldemokrata párt nyert. A korábban említett egészségügyi minisztert felhívta az édesapja, és az alábbiakat mondta neki ezek után: "Mit keresel még itt? Ez az ország 30 év múlva sem tér magához!" Erős szavak ezek, de sajnos talán nem is állnak olyan messze az igazságtól.

A sportújság szerkesztői nem meglepő módon fenyegetéseket kaptak, mert "gátlástalan bűnözők darázsfészkébe nyúltak". Mivel a Hexi Pharma tulajdonosa meghalt, nem tudhatták pontosan, kikre is értették ezeket a szavakat. Mindenesetre olyan döbbenetes sztorit tártak elénk, amire azt szokás mondani, hogy ilyen fordulatot és történetet csak az élet képes írni. Ám ez nem vigasztal senkit. A korábban írt modell, akinek a fotózását láttuk, azt mondja, ő nem haragszik, próbál előre tekinteni. Nem tudom, érintettként én valaha képes lennék-e rá azoknak az információknak a tudatában, amiket megismertem...