Mindig azt hiszem, hogy a természetről már nem sok újat lehet mondani, aztán persze David Attenborough mindig meglep, hogy lehet újat és új formában mondani. Irigylem az öreget, több szempontból is. Egyrészt még mindig aránylag jól bírja magát, másrészt azt csinálhatja, amit szeret, harmadrészt rengeteg olyan helyre eljutott hosszú élete során, amelyeket mi csak a televízión keresztül láthatunk. Azt hiszem, több nemzedék is neki köszönheti az ismereteit, s Attenborough külön erénye, hogy nem tolakszik a kamera előterébe, nem róla szólnak a filmjei, hanem magáról a csodálatos természetről. Ha meg is jelenik a kamerában, szinte eggyé olvad a tájjal, nem érezzük azt, hogy fel akar tűnni, vagy hogy fontoskodni szeretne, és önmagát akarja mutogatni.
Ebben a sorozatában is a tőle megszokott magas színvonalon, mégis közérthetően beszél meghökkentő természeti tényekről, hipotézisekről, állatokról. Attenborough az a fáradhatatlanul kíváncsi ember, aki hihetetlen tudással bír, és aki ezt a tudásanyagot megnyerő közvetlenséggel tudja átadni. Az biztos, hogy a halála pótolhatatlan űrt fog hagyni maga után, és sajnálni fogom – vélhetően sok millió más emberrel együtt –, hogy már nem készíthet több filmet, könyvet. Benne szerencsésen egyesül a lelkes és intelligens tudós, illetve a kiváló előadó, és szerintem egyetlen filmjéből is többet tanulhatunk, mint sok száz iskolai biológiaórából.
Érdekes és izgalmas sorozat ez is, számos tudományos tévhitet is megcáfol, miközben a néző szórakozva tanulhat. Tényleg csak ajánlani tudom Attenborough munkáit, bár nem hiszem, hogy különösebben ajánlgatni kellene őt.
