Az egyik este folyamán böngésztem a 2020-as horrorfilmes felhozatalt, és itt bukkantam rá jelen filmünkre, aminek elég izgalmasnak találtam a tartalmát, viszont rossz szokásomhoz híven ismét kihagytam az előzetes megtekintését, és csak a pontszámai alapján kezdtem bele a filmbe. Nos, sem az IMDb-n jelenleg elért 4,1-ből, sem pedig itt a mafabon elért pontszámából nem sejtettem, hogy egy ennyire borzalmas filmhez lesz szerencsém.
Sajnos van egy másik igencsak rossz szokásom, miszerint, ha már kiválasztottam egy filmet, és el is kezdtem nézni, nem szívesen hagyom abba, még akkor sem, ha az addig látottak nem nyűgöztek le. Mondhatnám azt is, hogy megadom a lehetőséget arra, hogy egy gyengébben kezdődő film feljebb tornássza magát. Persze vannak olyan filmek is, melyeknél már az első percektől érezhető, hogy egy igazi trash-hez (hulladékfilmhez) lesz szerencséje a nézőnek. Ezekkel nem is nagyon szoktam terhelni magam, mert úgy gondolom, hogy néha-néha egy pár jó baráttal és pár sörrel a kezünkben ezek sokkal szórakoztatóbbak tudnak lenni, mintha a néző egymagában kezdene bele.
Nincs azzal baj, ha az ember néha belefut egy trash filmbe, hisz valahol van azért némi fajta szórakozás is ebben, de szerintem ezeknél a legfontosabb az, hogy már az első percektől tudatosítsák a nézőben, hogy egy pillanatra se vegye majd komolyan a produkciót. Viszont sajnos vannak olyan filmek is szép számmal, amik szintén a trash kategóriába esnek, és a készítőik mindent elkövetnek azért, hogy a nézőiben ez ne tudatosodjon azonnal; sajnos ékes példája ennek jelen filmünk is.
Általában a trash filmeknél már az első pár perc után kapunk gyenge kamerahasználatot, szörnyen rossz számítógépes effekteket és gyenge színészi alakításokat (és sokszor akár már kezdésre borzasztó történetet is). Na már most ebben a filmben csak a gyenge számítógépes effekt jelenik meg egész hamar, de mivel sokáig utána semmi efféle nem tapasztalható, talán ezt még be is tudhatnánk az alacsony költségvetésnek. Ami még hamar feltűnik, hogy sajnos sem a karakterek nincsenek igazán kidolgozva, sem a párbeszédjeik, viszont a film történetét még akár érdekesnek is mondhatnám, még úgy is, hogy eléggé sablonos a megközelítése. Az igazán nagy problémák valahol a játékideje felétől kezdődnek, és olyan elképesztő mélyrepülésbe kezd minden téren, hogy igazi kihívás volt számomra, hogy ki ne kapcsoljam a filmet.
Óva intek mindenkit a megtekintésétől, mert szerintem ez a film még a trash-re éhes barátokkal és pár sörrel a kézben sem válik egy pillanatra sem szórakoztatóvá.
47 They Reach (2020)
1979-ben egy fiatal lány rábukkan egy magnólejátszóra, amely úgy tűnik, el van átkozva. Így rövidesen akarva-akaratlanul is sötét erőket szabadít a családjára. több»
Szereplők: Mary Madaline Roe, Morgan Chandler, Eden Campbell, Kyan Zielinski, Elizabeth Rhoades
