Csak kevesen állják meg a helyüket a kamera mindkét oldalán, pusztán személyiségükből, attitűdjükből fakadóan. A filmtörténet során persze azért számtalan alkalommal lehettünk tanúi annak, hogy valaki nem csupán rendező, főszereplő, de még egyéb titulust is magáénak mondhat egy alkotás során, ez azonban ritka. Egy másik aspektusa a jelenségnek, amikor valaki nagyon is el tudja magát képzelni a reflektorok fényeiben, belógó mikrofonokkal és így tovább, ugyanakkor saját elképzelése és ízlésvilága van az adott film megvalósítását illetően. Gondolhatunk itt például a közelmúltban is még tevékeny – szinte példátlanul sikeres – Woody Allenre. Igencsak sajátos figurának számított termékeny filmkarrierje során. Gyakran 4-5 komponenst is kezelt a készítés során, és csak kevés lehetőséget hagyott a stábtagoknak.
A szóban forgó film rendezője és főszereplője – minden túlzás nélkül igazi legenda, vagy már annál is több –, Clint Eastwood egy idő után megunta a hosszas huzavonákat a forgatások során, a háklis rendezők kénye-kedve szerinti ugrálást, és maga ragadta magához a vezénylő pálcát. Ennek akár lehetett volna kedvezőtlen végkimenetele is. 1980-ra tudvalevően Eastwood már ismert akciósztár volt elmaradhatatlan Magnumjával, amelyet bizonyára kicsit skatulyaként értelmezett. Azzal, hogy magához ragadta a rendezői széket – de egyúttal szereplőként is játszott –, az évek alatt felépített nimbuszt porba is temethette volna. Rendezni ugyanis nem mindenki tud, csakúgy, mint forgatókönyvet írni, és ez sok mindenről elmondható, ami a mozival kapcsolatos.
A Fakó lovas az egyik legelső igazán kreatív alkotása; egy western-dráma komplex, mely magán hordozza a tipikus műfaji jegyeket, azzal együtt, hogy jócskán áthat rajta a magányos hős, az igazságosztó szerep jelenléte. Drámaiságát nem is titkoltan a Jelenések könyvéből kölcsönzött misztikus, máig be nem azonosított titokzatos entitás jelenléte szolgáltatja. Az ismeretlenségbe burkolódzó, a semmiből feltűnő alakok bevonása egy történetbe természetesen nem újdonság. A ló és a lovas együttese ugyanakkor kissé más formaiságot ad az egész történetnek.
Bár a Fakó lovas megjelenése beazonosítható módon nem jót jelent, az apokalipszis lovasai közt talán a legszörnyűbb víziókat vetíti az olvasó elé. A feltűnése ennek ellenére anakronisztikus, paradox jellegű, hiszen egy prédikátorról van szó. Nagy valószínűséggel a Fakó lovas – mint az ismeretlen hírnöke – pusztán csak figyelemfelhívás egy aggasztó jelenségre. Lovasa – noha múltja és valódi szándékai ismeretlenek – mindenképpen a legmagasztosabb emberi hozzáállásról tanúskodik. Személye a film teljes terjedelmében megfoghatatlan, hosszabb távon vele számolni és tervezni nem lehet. Tettei a jó védelmében valósulnak meg, a legnagyobb szükség esetén önfeláldozó módon bontakoznak ki.
Központi konfliktusát a már ismert, a mindent és mindenkit legázoló profitérdek, a gátlástalan önzés, annak semmiféle humanitást nem ismerő tobzódása adja. Emberek százai és ezrei borulnak térdre önként a hatalmat felmutató – ugyanakkor szánalmasan egydimenziósan orientált látásmódú pénzérdek – delejes bálványa elé, és áldozzák életüket. A legnagyobb gondot nyilván a gyengeség, a butaság jelenti, amely teljesen leárnyékolja a legminimálisabb rálátást is mindennek értelmetlenségére. A hatalom és a pénz védő és óvó szárnyai alatt szolgáló inasok hada szabadon eresztheti gyakran féken tartott, alantas ösztöneit. Ennek a sötét erőnek igyekszik – szinte önhibáján kívül is – gátat vetni a rejtelmes idegen férfi. Úgy tűnik, nagyon is tisztában van azzal, mivel áll szemben – szavai mintha már többször elhangzottak volna, és mindig ugyanazon ellenféllel.
Mivel a harc a jó és a rossz között – legalábbis egy nemtelen világcikluson belül – tovább folytatódik, az ún. siker csak átmeneti lehet. Egy prédikátor fegyverrel a kezében már nem is olyan furcsa, főleg akkor, ha a néző hirtelen összetéveszti a karaktert az őt játszó színésszel. A megszokott western pisztolypárbajok némiképp átütnek a már ismert jelenetekből, de mindemellett mélyebb drámaisággal, mint az megszokott. Azt azért megemlíthetjük, hogy nagy köszönettel tartozik a műfaj Sergio Leone-nak, amiért patinásabb díszletek közé emelte ennek az érának a jellegét. Ez látszódik meg ebben a moziban is, és minden dicséret a rendezőnek, hogy ezt a felfogást magáévá tette. Ezzel ennek a filmművészeti stílusnak sem kell blamázsban maradnia, hiszen hála istennek, számos más alkotó olyan filmekkel jött ki, amelyek kétségkívül és okvetlen maradandók.
76 Fakó lovas (1985)
Kalifornia egyik kis bányászkolóniájába titokzatos prédikátor érkezik. A bányászok kilátástalan helyzetbe kerültek, mert a közeli földek könyörtelen és kíméletlen... több»
Szereplők: Clint Eastwood, Chris Penn, Michael Moriarty, Carrie Snodgress, Richard Kiel
