Ujszászy István alakja nem teljesen ismeretlen a II. világháború története iránt érdeklődők előtt, sajátos sorsú hírszerző tiszt volt, akit e film keretein belül Jamrik Levente újra megidéz. E nagyjából egyórás alkotás ugyanolyan furcsa, mint Ujszászy személye. Jamrik félig dokumentumfilmet, félig játékfilmet forgatott, sajnos ugyanazokkal a hibákkal, amelyek az efféle „keverékeknél” gyakorta felmerülnek.
A két műfaj ritkán passzol össze, itt is élesen elváltak egymástól. Ráadásul a játékfilmes szegmens két főszereplője, Ujszászy István (Horváth Ákos) és Péter Gábor (Trill Zsolt) figurája kissé suta, ügyetlenül megírt, arról nem is beszélve, hogy a két színész játéka is borzasztó. Főleg Horváth nagyon modoros, eléggé pökhendi figurát farag a tábornokból, Trill meg egy szánalmas senkit az ÁVO vezetőjéből.
Noha maguk az alkotók is hangsúlyozzák, hogy Ujszászy kihallgatási jegyzőkönyvét vették alapul, eléggé egyértelműnek tűnik, hogy számos dolgot elferdítettek, pl. nehezen hihető, hogy Ujszászy ennyire lekezelően mert volna viselkedni Péterrel a vallatás során. Vagyis az alkotók becsapják az embereket. Tény és való, hogy Péter elvtársat sem kellett félteni a maga négy elemis, suszterinasi végzettségével, de akkor is kicsit furcsa, hogy Ujszászyt olyannak ábrázolják, amilyennek.
Persze ha figyelembe vesszük azt, hogy a vélhetően megrendelésre készült film, eleve a kommunista rendszerrel szembeni gyűlölet jegyében fogant, akkor egyértelmű, hogy Péter Gábor figurájának egyetlen szerepe van: visszataszítónak lenni. Jómagam is mélyen elítélem a múlt rendszer bűneit és bűnöseit, viszont azt nem tartom jó ötletnek, hogy félig-meddig dokumentumfilmként tüntessünk fel olyan alkotásokat, amelyek nem a tárgyilagosságra törekszenek, hanem manipulálják a nézőt.
A játékfilmes részekben elhangzó párbeszédek legtöbbször rosszul sikerültek, a noiros hangulat pedig csupán erőltetett díszlet. A filmet belengő kékes-zöldes színvilág is inkább modorossá teszi ezt az alkotást, mintsem igazán élvezetessé, a számítógépes trükkfelvételek sokszor szemet bántó módon szörnyűek és esetlenek, mintha nem is egy 2018-ban készült filmet néznénk. A jó alapötletet sajnos szerintem nem sikerült megfelelő színvonalon kidolgozni, a fikciós részek nagyjából az unalmat és a közönyt válthatják ki a nézőből.
A szereplők nem igazán tudták "belakni" ezt a teret/világot, számomra kicsit bombasztikusnak, de keveset markolónak tűnt ez a film. A szakértők megszólaltatása persze sok információval gazdagíthatja a nézőt, csak hát ez szerintem vajmi kevés ahhoz, hogy feledtetni tudja a játékfilmes részek blődségeit és tendenciózus jellegét. Úgy gondolom, a téma többet érdemelt volna ennél, egyszer talán megérhetjük azt is, hogy egy tisztességes, hiteles dokumentumfilm készüljön Ujszászyról.
NA Az elíziumi kém (2018)
Ujszászy Istvánt jellemezték már ravasz szakembernek, simulékony taktikusnak, nagy nőbarátnak és Karády Katalin színésznő legendás szerelmének is, ám őt mindig csak a hazája... több»
