Lassan pont itt lenne az ideje, hogy ha egy újabb Üvöltés részt megnézek, már egy pillanatra se reménykedjek abban, hogy akár csak megközelíteni is képes lesz az 1981-ben bemutatott első rész színvonalát. Tulajdonképpen az első rész óta csak keresi önmagát ez a horrorszéria, és lassan már egy tucatnyi résznél járunk a folytatásaival, de hol totálisan nevetségesre sikeredik a végeredmény, hol elképesztően ostobára, vagy mint jelen, ötödik résznél, halálosan unalmasra. Nem viccelek, ez az ötödik felvonás már az én idegrendszeremet is képes volt próbára tenni, még úgy is, hogy nem hittem volna, hogy a negyedik résznél is unalmasabb tud majd lenni (pedig de).
Írhatnék erről a filmről afféle pozitívumokat, hogy ebben a részben a készítők legalább megkímélték a nézőket attól, hogy olyan pokolian rosszra sikeredett átalakulásokat mutogassanak benne, mint mondjuk a harmadik részben, de ezt azért nem tehetem, mert e téren csupán alibizik a produkció. Nemhogy nem kapunk gagyi átalakulást, de még farkasembert is alig. Tulajdonképpen annyira spóroltak az effektek terén, hogy nem is kapunk belőlük.
Hiába dolgozik a film egészen sok karakterrel (horrorrajongók általában ilyenkor már dörzsölik a tenyerüket, hogy ha egy filmben relatív sok karakter van, akkor sok elhalálozásra is számíthatunk a játékidő alatt), nos ez is csak részben igaz, hisz tényleg hullanak a karakterek, de nulla kreativitást vittek bele az elhalálozásukba. Véres és brutális jelenetekre meg egyáltalán ne számítsunk!
Olyan apróságokba bele sem akarok menni, hogy ismételten nem sikerült egy épkézláb forgatókönyvet írni a filmhez (ismét Clive Turner készítette a történetet, aki már bebizonyította a negyedik rész forgatókönyvével, hogy nem épp a legerősebb oldala az izgalmas történetek kitalálása), így e hiányosságokon már meg sem lepődtem. Pedig talán ennél a résznél álltak a legközelebb a készítők ahhoz, hogy némi kis izgalmat tudjanak csepegtetni a már így is minimalista feszültségeket felsorakoztató folytatásokba.
Ehhez két jó eszközük is volt, az egyik a film helyszínéül szolgáló ódon kastély, aminek már önmagában is volt egyfajta kellemes horrorfilmes kisugárzása, a másik pedig a zenei aláfestések. Kár, hogy idővel mindkettő csúnyán megbukik. Egy idő után a kastély unalmas lesz, hisz a karakterek egy pillanatra sem voltak képesek az alakításaikkal egyfajta plusz feszültséget adni a filmnek, vagy akár a helyszínnek. Tulajdonképpen ide-oda rohangálnak csak az egész film alatt (többször jutott eszembe ezeknél a jeleneteknél az egyik gyermekkori mesesorozatom, a Scooby-Doo, bár még az is több izgalommal szolgált, mint ez a film szerintem). Sajnos a zenei betétek (amiket a The Factory hozott össze) egy idővel nagyon önismétlők lesznek, így válik inkább zavaróvá majd az összhatás.
Összegezve ismételten kijelenthető, hogy egy totálisan felejthető és kerülendő film készült.
Az 500 éve lakatlan kastély megnyitójára kilenc vendég érkezik. Kezdetben hitetlenkedve hallgatják a kastély történetét házigazdájuktól, István magyar gróftól. Azonban az... több»
Szereplők: Madaras József, Victoria Catlin, Mark Sivertsen, Phil Davis, Elizabeth Shé
