Franciaország hivatalos Oscar-díj nevezettje a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában az 1957-es évben a világhírű író, Emile Zola híres azonos című regényének filmváltozata. A Patkányfogó ugyan nem nyerte meg a végül Fellini Országútonjának járó díjat, mégis egy megható, tanulságos, örökérvényű darab, Zola műveinek egyik, ha nem a legjobb mozgóképes adaptációja.
René Clément a második világháború utáni Franciaország egyik legnépszerűbb rendezője volt, köszönhetően többek között olyan filmjeinek, mint a Harc a sínekért vagy a Tiltott játékok. A lírai realizmus stílusirányzatának egyik kiemelkedő művészeként Clément filmjei költőien képesek tálalni a szegény, nincstelen, perifériára szorult kisemberek mindennapi gondjait és sorstragédiáit. Ennél jobb ajánlólevél nem is szükséges Zola mélyen emberi történetének filmreviteléhez. A rendező pedig nem is okoz csalódást. A vaskos regényt hiányérzet nélkül tömöríti két órába, úgy, hogy sem a mondanivaló, sem a hatás nem szenved csorbát.
A szegény mosónő tragikus története a társadalom viszontagságai és az emberi gyarlóság kereszttüzében egyszerre megható, érzelmes, valósághű és hiteles. A véletlenek karakterfomáló ereje az emberségüket vesztő hősök életében örök tanulságul és erkölcsi útmutatásul szolgál a mindenkori nézők számára. Az érzelmi csúcsok és megrázó tapasztalatok hirtelen változásai épp annyira lélektépőek, mint a lassú leépülések tehetetlenségei. Legszívesebben berontanánk a filmszalagon és a könyv lapjain túli világba, hogy segítő kezet nyújtsunk, hogy a vége főcím legördülése után ráébredjünk, a látottak épp úgy történhetnek a mi valóságunkban is. És meg is történnek.
