Egy fiatalkori kedvencem

2022.03.28 21:53 Kóborló Olvasottság: 631x

3

Vannak filmek, amiket időről időre előveszek egy újabb megtekintésre, és be kell hogy valljam, eme alkotás is eme filmek közé tartozik (sőt talán még a három évre rá készült második része is ilyen lenne). Pedig ha lehet egy filmre azt írni, hogy nem korosodott túl jól, akkor A lény című produkcióra bizonyára erőteljesen igaz ez (elsősorban a film végén látható CGI-technika miatt). Na de lássuk, hogy miért is tartom még mindig egy jó kis pörgős akció sci-fi horrornak eme filmet.

Biztos, hogy nem elsősorban a története miatt, hanem sokkal inkább annak a sodró lendületét lehetne megemlíteni. Merthogy eme film első egy órája olyan magasra pörgeti az események fordulatszámát, hogy a nézője csak kapkodja a fejét a látottakon. Szusszantási időt is csupán az első egy órája után engedélyez, de akkor sem válik egy pillanatra sem unalmassá a film. Egy másik nagy erénye a filmnek, hogy kimondottan erős karaktereket tudtak írni a film történetéhez, és ezeket egészen jó nevű színészek alakították. Na mondjuk azt nem írnám, hogy igazán jól ki lennének dolgozva eme karakterek, de egy ilyen pörgős történetvezetésnél, ez simán megbocsájtható. Továbbá egész kellemesnek mondanám a film technikai kivitelezését is, mondjuk úgy a film kétharmadáig. Viszont sajnos eme filmben is vannak negatívumok, és hát nézzük is meg azt, hogy mik is voltak ezek.

Amit elsőre mindenképp megemlítenék, az a fentebb már említett dolog, miszerint hogy kimondottan rosszul öregedett eme alkotás. Emlékszem már gyerekkoromban, amikor először találkoztam ezzel a filmmel, már akkor sem nagyon tetszett a befejezése, de mivel időről időre újra előveszem egy megtekintés erejéig ezt a filmet, így szinte mindig felerősödik bennem az a tény, hogy a film végén látható technikai kivitelezés kissé mára már bénácska. Illetve a történetének a befejezését is összecsapottnak éreztem (valahol meg is értem, hogy a három évre rá készült folytatása miért is nem abból a történetszálból kívánta folytatni a filmet). Egy másik dolog is szemet szúrt többszöri megtekintése után, miszerint hogy a film készítői kimondottan tartalékosan bántak a film brutalitásának az ábrázolásával, pedig hát bőven lett volna ebben még azért lehetőség. Továbbá hogy a film zenei betétjeit hiába készítette egy akkora tehetség, mint Christopher Young, egyszerűen túlzottan felejthető végeredményt kapunk.

Mindent egybevéve, bizonyára a végső értékelésembe azért döntően beleszámítható a kimondottan erős nosztalgiafaktora, de én még mindig kedvelem ezt a filmet, a temérdek hibája ellenére is.