Vér-szívás!

2022.05.14 17:34 Artemisia Olvasottság: 308x

6

Morbius egy egyedülálló, szuggesztív karakter a képregények lapjain. Leggyakrabban használt titulusa, az élő vámpír is az egyediségét reprezentálja. A karakter 1971-es debütálásakor ugyanis a Comics Code Authority által meghatározott szabályok értelmében a képregényekben megjelenő figurákat cenzúrázták, a cenzúra pedig a vámpírokra is kiterjedt.

Morbius kitalálói, Roy Thomas és Gil Kane azonban kreatív kiskaput találtak és megalkották a gyógyíthatatlan vérbetegséggel küszködő Dr. Michael Morbiust, aki egész életét a gyógymód megtalálásának szentelte. Miután látszólag már mindent megpróbált, utolsó hónapjaiban nem átallt egy drasztikus kísérlethez folyamodni. Vámpírdenevérek DNS-ét használta fel egy szérum elkészítéséhez, amelytől a gyógyulást remélte.

A pozitív eredményért azonban nagy árat fizetett. A gyógyításra felesküdött doktornak ugyanis innentől kezdve rendszeresen emberi vérre van szüksége az életben maradáshoz. Így lett a Nobel-díjas Dr.Morbius élő vámpírrá. A hagyományos folklór vámpírhistóriáival ellentétben nem élőholt, nem természetfeletti erők állnak mögötte, nem hat rá sem az ezüst, sem a szenteltvíz, sem a napfény. Ebben a formában átmehetett a cenzúrán is.

Ennek a roppant érdekes anti-hősnek a története szinte kiáltott a filmadaptációért, a megfilmesítési jogok azonban sajnos a Sony-nál vannak. Daniel Espinosa munkája pedig - Andy Serkis Vérontójához hasonlóan - bőven hagy maga után kivetnivalót, ami a zseniális alapanyag ismeretében egyszerűen érthetetlen.

A film jól indul, a prológus nagyon hatásos. A kezdő képsorokon a folyamatos kórházi kezelés alatt álló, gyermek Michael Morbius-t látjuk, aki már otthonos, természetes közegében fogad egy, a kórházba érkező, sajátjához hasonló betegségben szenvedő kisfiút.

A kis Morbius ösztönösen Milónak szólítja újdonsült szobatársát, és elmondja, előtte is volt egy Milo, és az előtt is, vagyis mindig van egy újabb Milo, de az eredeti Milóra már nem is emlékszik.

A két, mozgásában korlátozott kisfiú szívszorító eszmecserét folytat betegségéről ("Mit tennél ha egészséges lennél, csak 1 órára"), Michael pedig megígéri, hogy meg fogja találni a gyógymódot mindkettejük számára. A megindító flashback után 25 évet ugrunk az időben, a Jared Leto által megformált Morbius pedig gyermekkori ígéretéhez híven elszántan kutatja a gyógymódot. A Costa Ricáról hozatott vámpírdenevér DNS-ből nyert szérumot egy hajón, nemzetközi vizeken fecskendezi magába. Innentől a narratíva szétesik, a logika megszűnik és az egész átcsap a szuperhős filmek kínos karikatúrájába.

Daniel Espinosa mintha maga sem tudná, hogy mihez kezdjen a karakterével. Egyik tét nélküli jelenet követi a másikat, egyik céltalan akciójelenetből a másikba rángatja Morbiust. Talán a játékidő kitöltése miatt, talán más okból, de behoz egy nyomozós szálat is (Tyrese Gibson és Al Madrigal). A Morbius szerelmét, Martine Bencroftot alakító Adria Arjona és Jared Leto között gyakorlatilag semmi kémia, ráadásul Martine-nak nincs érdemi szerepe a filmben. A főgonosz motivációi és logikája teljesen értelmetlen, személye totálisan súlytalan. Matt Smith bár nem játszik rosszul, egyszerűen nem elég karizmatikus egy Marvel-főgonosz szerephez.

A kezdő flashbacken túl egyedül Jared Leto alakítása szolgál valamennyi pozitívummal. Az ezerarcú színész most sem hazudtolta meg önmagát, és elképesztő mennyiségű energiát fektetett az alakításába (még ha ez vajmi keveset segített is a filmen). Ettől függetlenül egy karizmatikus és badass Morbiust kreált, ami összekacsint a hírhedt Az öngyilkos osztag-beli Joker-alakításával, de jóval komolyabban vehető. Színészként kihozta magából és a karakterből a legtöbbet, a forgatókönyv és a rendezés minősíthetetlenségéről pedig igazán nem ő tehet (a forgatókönyvet jegyző Matt Sazama-Burk Sharpless párosnak olyan ínyencségeket köszönhetünk mint a 2014-es, Az ismeretlen Drakula).

Nem az a dühítő az egészben, hogy a Morbius egy rosszul sikerült film lett, hanem az, hogy benne vannak egy nagyon is jó film csírái, amivel a készítők nem tudtak kezdeni semmit. Pedig érezhető, hogy hozzáértőbb kezekben ebből a történetből egy zseniális film is születhetett volna. Kényszeresen igyekeztek akció-központú, egész New Yorkot lezúzó, Disney-Marvel szuperhősfilmet kreálni, pedig akár egy Todd Haynes Jokerének nyomdokaiban járó lassú, líraibb mű is. Most már világossá vált, hogy erre a Sony nem képes, ehhez Kevin Feige-ra lenne szükség. Csupán annyit tehetünk, hogy reménykedünk, Kevin Feige csapata hamarosan visszaszerzi a Marvel-anyagok jogait, és véget vet a Sony ámokfutásának. Akkor talán Morbius megkapja a méltó filmadaptációt, ami járna neki.