Egy igazi trash film, ami tele van indokolatlan és olcsó szexjelenetekkel, vérivással, nyakazással és béna ködgépes bénázásokkal.
Jesús Franco aki az exploitation filmek nagymestere, itt sem fogta vissza magát.
Na jó.
Akkor legyen splatter, bár ahhoz még egy kis belsőség fröccsenés is kellett volna, csak úgy premier planban a nézők képébe.
A The Killer Barbys egy ténylegesen létező, 1994-ben alakult punk együttes, akikre az olcsó és hatásvadász rendező, Jesús Franco gyorsan lecsapott. Így hozták tető alá, a horrorisztikus szövegekkel is megtűzdelt első mozis kalandjukat, amiben szinte önmagukat adták.
De azért nagy vonalakban fussuk át, mit is láthat az, aki leül megnézni ezt az igazi trash mozit?
A Killer Barbys együttes busza lerobban valami isten háta mögötti helyen. De mire felocsúdnának, a semmiből előlép egy öreg, ámbátor elegáns fazon, Arkan (Aldo Sambrell) és meghívja őket a bárónő (Mariangela Giordano) kastélyába, ahol meghúzhatják magukat, reggel pedig megjavíttatják a buszukat is.
Hárman a bandából el is mennek, de ketten inkább egymásnak esnek az üres turnébuszban. Megy a szex rendesen, de ezt az élményt elrontja nekünk Baltasar (Santiago Segura), aki két totál gnóm társával felszeleteli őket. A film bizarr elemekkel tarkított képsoraiban az sem semmi, mikor a totálisan lepukkant kastélyban az úrnő az ágyhoz kötve Edith Piafot hallgat, és fiatalok vérét kortyolgatja.
A szépasszony "megvacsorázik", és gyorsan kinyírja a banda harmadik tagját, így a megmaradt túlélők már csak a menekülésre összpontosítanak. Természetesen a banda tagjai magukat játszák, így nagyon amatőr szaga, és íze van az egésznek.
Rockzene, hatalmasra duzzadt szex jelenetek, bizarr és béna ködgép.
De vajon mik a horror elemek?
A fejjel lefelé lógatott emberek, akiknek a nedűjéből frankó kis vérleves készül.
Persze, ha Silvia Superstar (Silvia García Pintos) nem lenne ilyen szexi csaj, még ennyire sem értékeltem volna a produkciót.
Blődségek és logikátlan dolgok sorozata.
De nevetésre jó volt az egész.
Hogy ismételten megnyugtassam magam, a szemét az szemét marad!
Perui csokit eszegetek.
És semmi más. Persze, hogy a kedvenc fotelemben.
