Miért kellett ezt?

2022.07.01 14:39 Kóborló Olvasottság: <100x

3

Ha mondanom kéne egy olyan horrorfilmet, amelytől gyerekkoromban kimondottan tiltottak a szüleim, az minden bizonnyal az 1982-es Xtro című sci-fi horror lenne. De persze milyen is volt egy gyerek a 80-as évek végén? Az első adandó alkalommal, amint a szülei magára hagyták, elkezdte nézni azt a filmet, amitől annyira óvták őt. Emlékszem, pont így láttam az első Xtro filmet, ami nem kevés álmatlan éjszakát okozott utána. Miután felnőtt fejjel újranéztem az első részt, azon az állásponton vagyok, hogy ez egy rendkívül erős alkotás, ami elképesztő atmoszférával rendelkezik. Olyan befejezést kapott, ami simán folytatható, így jó ötletnek tartottam azt, hogy épp itt lenne az ideje annak, hogy megnézzem a második részét. Nos, nem kellett volna, mert ha egyszer készítenék egy olyan listát, ami a legfeleslegesebb horrorfilmes folytatásokat tartalmazza, akkor ennek a filmnek, bérelt helye lenne azon a listán. Na, de nézzük, hogy mit is tartogat az Xtro II: A második találkozás című film.

A film történetét, csupán két dolog miatt nem nevezném celluloid hulladéknak. Az egyik ilyen dolog, ami sok ember számára már nem túl sokat jelent mára (de remélem azért hogy tévedek ebben), az egyfajta nosztalgia, a videokazettás korszak ideje alatt készült alkotások felé. Nos igen, abban az időszakban rengeteg ilyen, és efféle alkotás született, aminek a története bőven ráfért volna két A4-s lapra, a készítők pedig csak arra figyeltek, hogy kellő mennyiségben lopkodjanak össze, az időszak a klasszikusainak számító filmjekből. Itt is pont ez történt, és talán emiatt is, némi fajta nosztalgiával néztem a film történetének csúfolt valamit. A másik dolog, ami miatt nem írnám azt, hogy égetni való a története, az pedig nem más, minthogy volt benne elképzelés az, hogy ebből semmit nem tudtak szinte képernyőre vinni, az viszont már nagyon is elszomorító. Legalább annyira elszomorító, minthogy ennek a filmnek, semmi köze nincs az első Xtro filmhez. Ezáltal pedig egyértelműen nem is azt folytatták, csak megtartották a címet, odabiggyesztettek egy kettes számot és úgy gondolták, jól van az úgy.

A technikai kivitelezéseiről nem érdemes nagyon szót ejteni, hisz azokaz valahol a béka s*gge alatti tartományban kell keresni. Mondjuk, erre legalább annyi magyarázatuk lehetett a készítőknek, hogy a film forgatására szánt költségvetés erre adott csupán lehetőséget nekik. Viszont legalább a készítők úgy gondolták, hogy ha már szinte minden rossz a filmjükben, akkor legalább a szörny kinézetére költenek egy keveset, és ezt, az összképhez képest, egész szépen meg is oldották. Számomra az is rengeteg negatívumot okozott ennél a filmnél, hogy egyszerűen képtelenek voltak a készítők egy elfogadható atmoszférát megteremteni. Se nem izgalmas, se nem félelmetes a végeredmény, márpedig a film rendezője, Harry Bromley Davenport, már az első résznél is be tudta bizonyítani, hogy nagyon alacsony költségvetésből is képes ezeket elérni.

Mindent egybevetve, egy pokolian rossz filmet kapunk végeredményben, de lehet hogy elnézőbb lettem volna némiképp eme produkcióval, ha mondjuk más címet adtak volna neki, valami olyant, amiben nem szerepel az Xtro.