Úgy egy évvel ezelőtt volt szerencsém megnézni, a Silent Night, Deadly Night című, 1984-es slasher beütésű karácsonyi horrorfilmet, amiről már akkor is olvastam pár igencsak elmarasztaló kritikákat, de be kell valljam, én nem éreztem annyira borzasztónak a végeredményt, mint oly sokan (persze jómagam sem értékelném annyira fel, de egy átlagos szintet azért képes volt megütni). Talán pont emiatt, vagy talán a karácsonyi időszak miatt gondoltam arra, hogy próbát teszek a három évvel későbbi második részével is, de be kell valljam, elég gyengére sikeredett a folytatás. Na de nézzük egy kicsit részletesebben, hogy mik is voltak a problémáim a Silent Night, Deadly Night Part 2-vel.
Sok fórumon olvastam azt, hogy a legtöbben a film forgatókönyvének a hiányosságai miatt pontozzák le ennyire ezt a produkciót, és be kell valljam, jómagam is teljesen egyetértek eme negatívummal. Nem nagyon emlékszem olyan filmre az emlékeim közt, aminek a játékidejének közel a felét az előző részben látottak töltenék ki, de eme nem túl pozitív dolgot ennél a filmnél megélhettem, és egyáltalán nem élveztem. Soha nem tartottam problémának, ha egy folytatás szentel pár percet a játékidejéből arra, hogy összefoglalja az előtte bemutatott rész, avagy részek tartalmát, de ahogy ezt itt megoldották, az egyenlő volt számomra azzal, hogy a forgatókönyv megítélését végtelenül lerontsa. Kissé olyan volt, mintha egyszerűen nem lett volna elegendő ötlete a forgatókönyvíró párosnak (Lee Harry és Joseph H. Earle). Sajnos a film forgatókönyvével kapcsolatban nem csak ennyi negatívumot találtam, hanem ennél sokkal, de sokkal többet. Egyszerűen kidolgozatlan az egész, hisz ennyi ostobaságot ritkán hordanak össze egyetlen filmnél, hisz már az alapkoncepciója is igencsak sánta lábakon áll. Ha ehhez hozzáveszem még a rém gyenge karaktereket, a szinte totálisan feszültségmentes hangvételt és a csapnivaló kivitelezéseket, akkor szinte egyértelműen egy nagyon rossz filmet kapunk, ami egy csillagnál többet semmiképp nem érdemelne, de kivételesen felpontoznám a végeredményt, ugyanis erre a filmre merném már azt írni, hogy annyi eget verő ostobaság található benne, hogy kínomban már párszor képes voltam elmosolyodni rajtuk. Elég csak ha megnézzük a filmbéli főgonosz karakterét alakító Eric Freeman „színészi” alakítását (illetve arcjátékát), vagy a motivációjának a magyarázatát. Ezek már annyira balul sültek el a filmben, hogy komolyan mondom, már-már a trash kategóriáját súrolták nálam.
Összegezve, ha valaki nem ismerte eme horrorszériát, sokat egyáltalán nem vesztett vele (oké, talán még az első rész a fogyasztható kategóriába esik), de egy horror franchise-nál egyáltalán nem megengedhető az, hogy már a második rész ennyire gyengére sikeredjen.
Ricky felnőtt az évek alatt, és egy pszichiáterhez kerül, akivel megosztja, hogy miként vált gyilkossá azt követően, hogy fivére, Billy életét vesztette. több»
