Az elsőre mindenki emlékszik

2023.03.13 21:11 Zsolt Szabó Olvasottság: 226x

5

Esther (Isabelle Fuhrman) rémisztő története folytatódik az eredeti és sokkoló horrorsláger, az Orphan izgalmas előzményében. Egy észt pszichiátriai intézményből való zseniális szökés megszervezése után Esther Amerikába kerül, és egy gazdag család eltűnt lányának adja ki magát. Majd egy váratlan fordulat által szembesül egy anyával, aki bármi áron megvédi családját. Így lehetne tömören leírni Az árva előzményfilmjének a történetét, hogy nagy dolgokat ne lőjek le a filmből.

Mostanság csak úgy özönlenek a stúdiókból a horrorfilmek, mondhatjuk, hogy most éli ez a műfaj az „aranykorát”, persze ezek közül kevés film hozza azt, amit úgy mond elvárnak a „rajongók”, így természetesen, hogy Az árva (2009) filmről is lehúznak egy újabb bőrt, hátha a közönség elmegy rá, befizeti a mozijegy árat etc. Én ezt a kényelmes kanapémról néztem meg inkább, mivel nem vagyok hatalmas horrorfan, mint tudjátok, de persze időről időre azért egy-egy ilyen alkotást is megnézek. Így most erre eset a választásom, és nem volt annyira rossz, amennyire ezt a filmet eltemették. A legjobb dolog szerintem az volt, hogy Isabelle Fuhrman újra eljátszotta Esther szerepét, pedig a két film között 13 év különbség van, de a mai korban bármit meg lehet oldani. Ez már pozitívum volt, és az, hogy teljesen úgy is nézett ki a karakter. Persze volt fordulat, amin még én is meglepődtem, pedig engem nehéz már meglepni ilyenekkel, de ebben a filmben rendesen sikerült, nagy csavar volt, de sajnos azután elmaradt a nagyobb katarzis, mert a vége ugyanaz lett, mint amit egy átlagos horrortól szoktunk kapni. Julia Stilest nehezen ismertem fel a filmben, sok idő telt el már, mióta láttam képernyőn, de az „aggódó” anya szerepét tökéletesen hozta. Így ő is teljesen pozitív volt a film alatt, amiért érdemes volt végig nézni. Aki szereti az ilyen fajta horrort, annak egyértelműen ajánlani tudom, mert még nekem is bejött, igaz, 6/10-re értékelem, de mikor vége lett a filmnek, nem gondoltam azt, hogy kidobott másfél óra volt az életemből. Igaz, a játékidő gyorsan lepergett, 94 perces volt a vége főcímmel együtt. De volt bevezetés, ami szerintem picit elnyújtott volt, a történet mesélés utána felpörgött, jöttek az események azért egymás után, és jött a tipikus horroros lezárása a filmnek. Nem kiemelkedő alkotás a tavalyi horror tömkelegből, de nem is a legrosszabb. Hozza azt, amit elvár az ember tőle, ilyen kis költségvetésű filmtől (10 millió dolláros büdzséből gazdálkodott a film). A zene lehetett volna jobb, mint tudjátok, a zenét én sokra értékelem a filmek alatt, mert annak is hatásosnak kell lennie ahhoz, hogy a film még jobb legyen. Ennél sajnos ez elmaradt, így – tényleg összeségébe nézve – a közepes értékelés kezd még jobban helytálló lenni. Filmnézésre fel! :)