Most akkor zombis horror?
Társadalmi dráma zombikkal?
Zombidráma emberi lényekkel?
Érdekes abba belegondolni, hogy a zombi filmek feltalálásuk óta hogyan jutottak el a közönséges horrortól a posztapokaliptikus, kissé vontatott drámákig.
Ha valakinek már a The Walking Dead is unalmas volt ( mint néha nekem), akkor inkább ne is olvasson tovább, ugyanis ez a film a megölt zombik számában és az élőhalottak sebességében is szerintem a világon a legeslegkisebb számokat tudja produkálni.
De ez azonban egyben azt is megmutatja, hogy nem kell iszonyatos sebességgel rohanó élőhalott falka ahhoz, hogy egy jó zombis filmet kapjunk végezetül.
Ben (Jeremy Gardner, aki egyben írta és rendezte is a filmet) és Mickey (Adam Cronheim) a rettenetes (igaz, nem látjuk) zombiapokalipszis után teljesen céltalanul róják az USA ritkán lakott vidékeit.
Baseball-csapattársakként kerültek össze, és ezen kívül semmi közös nincs is bennük.
A hosszú, és zsíros szakállat növesztő Ben élvezi, hogy egész álló nap kempingezhet, ejtőzhet, na meg horgászhat és kedvére gyilkolhatja az élőhalottakat, társa, Mickey viszont még lelőni sem képes egy zombit, és egy normális ágyon kívül az az egyetlen vágya az, hogy nyugodtan hallgathassa a zenedobozát.
A két teljesen össze nem illő ember barátsága és összetartása azonban minden zökkenő ellenére is kitart.
Mint már írtam, senki ne számítson vad menekülésekre, vérszomjas turbózombik belekben tocsogó gyilkolására.
Ugyanis az élőhalottak (tulajdonképpen rengeteg más posztapokaliptikus ötlethez hasonlóan) csak egy hátteret adnak a film valódi témájához, ami nevezetesen az, hogy ez a két srác mennyire elkeseredetten szeretne és eszeveszetten keres bármi fajta emberi kontaktust.
Ez tölti meg az egyébként lajhárlassúsággal vánszorgó, meglehetősen unalmas és eseménytelen road movie-t, valahogy úgy, ahogyan a készítők kitalálták és megcsinálták.
Azonban, ami igazán teljesen elképesztő, hogy mindössze 6000 dollárból hoztak össze egy abszolút profi hatású drámai filmet.
Nem tudni, hogy ténylegesen ebből ered, vagy éppen abszolúte tudatos művészi szándék eredménye, de jó pár vágatlan jelenetet kapunk.
Persze ambiciózus fényképezés helyett csak egy rögzített kamera előtt mozognak végig a szereplők, de belegondolva igen kellemes dolog látni, hogy egy amatőr stáb és színészek gyakorlatilag hosszú perceken keresztül tudnak játszani és tartani egy előre megbeszélt koreográfiát.
Mondanivalója és érzelmi tartalma nem sok van, de értékelem a készítők tenni akarását és újfajta látásmódját.
Az első látásra furcsának, laposnak és unalmas tűnő koncepcióból tehát egy stílusos és formabontó film nőtt ki, bár nincs kétségem afelől, hogy a többség végeredményben mégiscsak a „furcsa és unalmas” mellett fogja letenni a voksát végeredményben, nem feltétlenül igazságtalanul.
Azonban, ha sikerül meglátni az értékeit (olyan sok azért nincsen) és megragadni a hangulatát, akkor egy remek filmélményt kaphatunk.
És ne zombuljunk otthon állandóan!
76 Lételem (2012)
A Lételem című horror főhőse két volt baseball-játékos, Ben és Mickey, akik a zombi apokalipszis után megpróbálják túlélni a portyázó félig halott lények támadásait.... több»
Szereplők: Larry Fessenden, Jeremy Gardner, Adam Cronheim, Niels Bolle, Alana O'Brien
