Rendben van ez, kikapcsol 45 percre. Nem kell mindig „mély” gondolatokat nyújtó alkotásokat nézni! Ha őszintén belegondolunk, Rejtő ponyvái is alsó polcra kerülnének Savanyú Jóskáéknál. Szórakoztató sorozat, amely bohózati szinten csiklandoz, de a hülyéskedés mögött akár megláthatjuk a görbe tükröt is, amelyben az (ön)iróniát észlelhetjük, visszájára fordítva. A szexista poénok nem öncélúak.
Ne higgye senki, hogy a párbeszédek közé szúrt nőket, melegeket stb. kifigurázó szójátékok és suttyó humorként ható viccek véletlenül „bennfelejtődtek” a forgatókönyvben! Ezt felelős emberek átnézték és engedélyezték. Mert mégiscsak van célja, akkor is, ha ez sokakhoz nem jut el. Mert ilyen a magyar néplélek.
És hiába a sokadik nyavalygás, hogy „A vidéki embert báncsák! A paraszt nem ilyen!"”, mert de, pont ilyen. Legalábbis az a miliő, ahol suttyóékat mutatják be. Mert a csemberi B-közép nyilván leképezi a kis vidéki csapatok szurkolóinak intellektusát. Érdekes, az ügyeskedő polgival senkinek sincsen baja. Vagy az ügyvéd nejével. De az államtitkár úr és a vállalkozók megjelenítése sem vált ki ellenszenvet, összekacsintanak a nézők, hogy „Na igen, ilyenek ezek mind!” Ez van, vegyük észre, hogy a város-vidék ellentét létezik. És nem csak vita szintjén, hanem valós különbségek, statisztikailag kimutatható szignifikáns lemaradás észlelhető a nagyváros-kis település viszonyában. És ez nem az egyik érdeme vagy a másik hibája – egyszerűen más környezet más felfogást, viselkedésmintát ad az ember gyerekének. Ahogyan a férfi-nő különbözőségen sem kéne meetoo sikoltással kiakadni. Egy jó kabarétréfa, bohózat igenis meglovagolta annak idején ezt. Sztereotip skatulyák voltak a „nem zörög a haraszt…” gondolatból kiindulva és ezt a közönség tudta, értette. A kikapós feleségtől a papucsférjig, a korrupt államhivatalnoktól az ügyeskedő kisemberig. Mert néha egy jó vacsoráért szmokingot is szerez az ember, és azt hazudja, hogy tud zenélni. Jó sztori ez, csak ki kell venni a kabátból a PC és az „ezek már megint érzékenyítenek!” vállfát! Engedjük el magunkat és röhögjünk a szereplőkön – és magunkon, ha netán szembejövünk. :)
