Boldog, édes álmok jöjjenek

2023.04.14 16:44 Kóborló Olvasottság: <100x

1

Kevés olyan filmet tudnék hirtelen megemlíteni, amelynek ennyire erőteljesen sikerült volna korábban megérintenie, mint ennek a produkciónak. Pedig biztosra vélem, hogy vannak még ehhez hasonló, zseniális alkotások, de itt annyira erőteljesen sikerült magával ragadnia a filmnek, hogy még az apróbb hibái sem tűntek fel igazán. Nézzük hát, hogy mivel is sikerült mindezt elérnie nálam a Mike Flanagan rendezésében készült Mielőtt felébredek című horror-fantasy-drámának.

Véleményemet, mint már oly sokszor, ismételten a film történetével kezdeném, hisz itt határozottan igaz az, hogy ez adja jelen produkciónk sava-borsát. Álmok. Gondolom, mindenki tudna legalább egy olyan alkalmat megemlíteni eddigi élete során, amikor arról ábrándozott, hogy milyen jó is lenne, ha valósággá válna egy kellemes álma. Nos, a Mielőtt felébredek című filmnél is nagy valószínűséggel ez szolgáltathatta a kiindulópontot. Csakhogy Mike Flanagan és Jeff Howard, akiknek a film forgatókönyvét köszönhetjük, még igencsak sok mindennel kiegészítették eme alapfelállást. Ugyanis a kiváló alapanyaghoz írtak még olyan aspektusokat, mint egy szívbemarkoló családi tragédia, fantasy elemeket és egy csipetnyi horrorisztikus utóízt is, és ezek mesteri ötvözeteként máris megkaptuk a film történetét. Talán mindez azért is tudott ennyire jól működni, mert a film olyan erőteljes emberi tényezőkre épít – nem is kicsit –, mint a gyász, a megbékélés, az újrakezdés és persze a szülői szeretett ereje. Továbbá az is kimondottan tetszett ebben a történetben, hogy egy percre sem szándékoztak a készítők bármiféle tudományos válasszal megmagyarázni a dolgokat, hanem inkább egyfajta meseszerűséggel adagolták mindezt a nézője felé. Egy olyan meseszerűséggel, ami egyszerre csodaszép, és olykor viszont félelmetes. Félelmetes, de nem horrorként, hanem mint lehetőségként, hogy egy efféle történetbéli csodát miként is élhet meg egy olyan szülő, akit a gyermeke elvesztése a gyász legmélyebb bugyraiba taszított. Tehát nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a film drámai szála pokolian erős, de mindenképp említést érdemel a fantasy elemek használatai is. Ezen fantasy elemek használata a filmben ismételten csak dicsérendő, főleg abban a tudatban, hogy a színeket, a megvilágításokat, illetve a film zenei betétjeit hozzáigazították mindehhez.

Na de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy azért a Mielőtt felébredek című filmet a horror kategóriába is besorolták, de – mint oly sok más véleményezőnél – nálam is inkább a misztikushoz közelit e téren, mint a horrorhoz. Ráadásképp, ahogy a film végén értelmet nyer a történet horrorisztikus szála, hát az, ha van szívbemarkoló jelenet a produkcióban, akkor talán ez volt a legerőteljesebb benne, szinte biztos vagyok abban, hogy egyes nézők itt a könnyeikkel küzdöttek (akárcsak jómagam is). Ezen horrorisztikus jelenetek technikai kivitelezése egyáltalán nem tartozik a legjobbak közé nálam, de egyszerűen annyira jó a kerettörténete a filmbéli lénynek, hogy egyszerűen nem tudom még ezt sem hibaként felróni. Mindezen dolgokat pedig szinte megkoronázzák a filmbéli karakterekkel, illetve az őket alakító színészekkel.

Összegezve egy rendkívül érdekes és mély alkotás lett számomra a Mielőtt felébredek című film, aminek mindenképp ott a helye a kedvenceim listáján. Kérdés sem lehet, hogy jár az öt csillag a filmre, még akkor is, ha nem egy hibátlan alkotással van dolgunk.