Aki Reese Witherspoon játékát és báját keresi egy koreai filmben, az rossz helyen jár. Aki Tom Cruise acélos keménységű, robbanékony, de mégis sármos játékára vágyik, az is.
A koreai filmeknek van egy különleges atmoszférája, bájosan naiv, de mégis a végletekig feszített. Az utópisztikus világ és a benne élő emberek naivitása él párhuzamosan A kézbesítők elszántságával. Olyan ez, mint az őrzők csatája, vagy az útvesztő hősei. Kicsit reménytelen, mégis drukkolunk nekik. A szálak időnként keresztezik egymást, hogy aztán eltávolodjanak, hagyjanak helyet az elkerülhetetlen kibontakozásnak.
A film egy elég erős társadalomkritikát fogalmaz meg, mégis tisztelettel bánik a politikával. Itt nem az aktuális vezéreket szidják, hanem a rendszert, ami a cselekményben nagyon gondosan felépítve azt jelenti, hogy a Csomjungot (Cheonmyeong Group). Még véletlenül sem az ország vezetését. Maga a cégnév nagyon beszédes, utal a tiszta fény napjára, amiért hivatalosan a cég dolgozik, majd a sorozat végére kiderül, hogy mit is jelent ez valójában. Jól megmutatja a történet a megacégek veszélyes hatalmát, amit szinte kötelező kihasználniuk a talpon maradásért. Az elnökasszony egy súlytalan politikus, akinek látszólag semmi köze a háttéralkukhoz. Egyfajta megmentő szerepben van, aki a népért dolgozik. Emiatt a súlytalanság miatt sosem lehet tudni, hogy valójában melyik oldalon áll.
Ami a filmen végigvezeti a nézőt, az a mesteri operatőri és rendezői munka. Végig mozgásban van a kamera, végig a legjobb beállításokkal dolgozik. Egy percre sem hagyja lankadni a figyelmet. A trükkök és grafikák kiválóak. Igazi hollywoodi érzés minden látványelem. Egy pici hiányérzetem sem volt a látvánnyal kapcsolatban. Nekem pont azt hozta, amit vártam, amire szükség volt. A zene pedig mindig hozzátett a hangulathoz. Nagyszerű átvezetések és hangsúlyok főszereplője a sorozatban.
Amiért csak négy csillagot adtam, az maga a történet és annak az ábrázolása. Időnként az egy kicsit unalomba hajló vontatottság, időnként a színészi játék korlátozta a maximális élvezetet. Mondhatni ötös alá, de attól még nem ötös. Sokszor kapunk ismétlődő elemeket, mintha a fontosabb dolgokra akarná emlékeztetni a nézőt. Megnézhetjük ugyanazt különböző részekben. Ez segíti a megértést, kitölti az időt, de igazából többet ki lehetett volna hozni belőle. Maga a hangulat olyan, mintha egy MI generálta volna meglévő történetekből. A poros, sivatagos táj, a mérgező levegő, az erősen szennyezett légkör, a nátha elleni oltókampány stb. már megvalósított ötletek, de ettől még helye van a filmben, és jól szemlélteti az elválaszthatatlan technológiai kötöttséget, ami eltipor mindent, ami nem illik bele a hatalmasok világképébe. Egyfajta lázadás ez a mesterségesen szított káosz ellen, ami úgy öleli körbe a szereplők életét, mint az aszály a túlélésért küzdő kukoricaföldet.
A szereplők története nem számít, az életük számít, a céljaik számítanak. Példátlan összefogást mutat be a film, ami csak a felszín alatt létezhet, mert hivatalosan tiltott. Van pár kiemelkedő színészi játék, ami számomra nagyot emelt a sorozat színvonalán, de azt hiszem, mindenki megtalálja a szereplők közt a maga kedvencét.
Javaslom minden sci-fi kedvelőnek, aki nem csömörlött még meg az apokalipszistől, a gonosz pusztító vágyától, és képes azzal az ártatlansággal szemlélni a filmet, amit a szereplőkön is látni, ami elvisz egy útra egy nem is túl távoli helyre.
62 A kézbesítő (2023)
2071-ben az erősen szennyezett világban az emberek már csak a magasan képzett kézbesítőkben, a Fekete Lovagokban bízhatnak. A történet egy ilyen legendás kézbesítőről szól,... több»
