2023.05.21 22:37 Filmbarbár Olvasottság: <100x
1

A perifériára szorított

Virtuálisan tegye fel a kezét az, aki már látott spanyol sci-fit horrorral és szatírával ötvözve. Gondolom, nem sok jelentkező lesz, és eddig én magam sem részesültem ilyen élményben. Végül rátaláltam Álex de la Iglesia első nagyfilmjére, a furcsa című Mutáns akcióra. Kíváncsi lettem, vajon milyen is lehet egy ennyire kevert műfajú alkotás. Utólag azt kell mondanom, hogy néha nem szabad túl kíváncsinak lenni.

A történet ígéretesen indul: egy mocskos, sötét világban a társadalomból száműzött „mutánsok” fellázadnak a világot uraló vonzó külsejű emberek ellen, és létrehoznak egy terrorszervezetet, amely brutális bűncselekményeket követ el. A csapat tagjai azonban nem csak testileg hendikepesek (van közöttük pl. a válluknál összenőtt ikerpár, siket és púpos is), hanem sajnos agyilag is. Ebből fakadóan sokat bénáznak, ami egy ideig humorforrásként funkcionál. A meglehetősen szánalmas banda nagy dobásra készül, egy mágnás lányát akarják elrabolni az esküvőjéről, hogy váltságdíjat követelhessenek érte. A lányt ugyan sikerül túszul ejteniük, de az események nem várt fordulatot vesznek, ugyanis gyakorlatilag a teljes vendégsereglet egy tömegmészárlás áldozatául esik, ráadásul a lány cseppet sem szimpatikus apja a bűnözők kicsinálásának szándékával ered a menekülők nyomába. Bár több csavar is van a filmben (a bűnözőcsoport vezetője igyekszik leszámolni segítőtársaival, az elrabolt lány pedig Stockholm-szindrómás lesz stb.), a történet szerintem egy idő után veszíteni kezd az érdekességéből.

A perifériára szorított

Érzésem szerint az alkotók nem igazán tudták eldönteni, merrefelé is vezessen a történet fő szála, sokszor inkább esetlegesnek és szétesőnek éreztem a cselekményt, és egy idő után a társadalomkritikai élt is elveszettnek láttam. Sajnos túl keveset tudtunk meg a szereplőkről, és akadt ugyan néhány érdekes jelenet (pl. a sötét, bűzös, mocskos utcákról a felső tízezer lagzijába berontó „mutánsok” által rendezett vérfürdő), de úgy éreztem, hogy eléggé soványka az a cselekmény, aminek egy egész estés filmet kellett volna kitöltenie. A rendező egyébként jó érzékkel használta ebben a művében a groteszk humort, illetve a túlzásba vitt erőszakosságot, lényegében véve azonban sokszor csak ezek mozgatják az egyébként (a viszonylag pörgős tempó ellenére is) már-már unalomba fúló és egyre öncélúbbnak ható sztorit. A talán egyetlen rokonszenves figurát sem felvonultató film kétségtelenül stílusos a maga módján, ám egy idő után szerintem fárasztóvá válik a túlzásai miatt. Az érezhetően alacsony költségvetésnek még talán kedvező hatása is volt, mintha maguk az alkotók sem vették volna komolyan ezt a produkciót.

Ugyan sok érdekes felhang megpendül ebben az alkotásban (a felső tízezer ostoba életmódja, a társadalom peremére rekesztettek kétségbeesett kitörési kísérletei, rendőrterror, a szexualitás és az erőszak összekapcsolódása, a média szenzációhajhász viselkedése stb.), ezek nem igazán állnak össze egyetlen egésszé. Az egyre valószerűtlenebbé váló karakterekkel egyre valószerűtlenebb és esetlegesebb dolgok történnek meg, és az egymástól élesen elváló három történetrész más-más lényegi elemekre helyezi a hangsúlyt, az emberrablás/zsarolás helyett egyre inkább az egyének viselkedése kerül középpontba a cselekmény előrehaladtával, és ez némileg labilissá teszi a filmet. Sajnos a valóban ütős poénok száma elég kevés, így vígjátékként/paródiaként kevéssé működik a sztori. A figurákból sem igazán sikerült kihozni a maximumot, sem mint humorforrások, sem mint változó jellemű emberek nem különösebben kidolgozottak. A Mutáns akció egy bizarr, egyenetlen és kaotikus alkotás, amely azonban a hangulata és a karikaturisztikusan túlzásba vitt erőszak okán érdekes lehet a csemegékre és nem hétköznapi filmekre éhező nézőknek.

sci-fi | szatíra | vígjáték

A világot a szép és a bolond emberek uralják, emiatt a mutánsok tüntetésbe fognak. Vezetőjük, Ramon Yarritu kitalálja, hogy rabolják el Patricia Orujót, a kenyérgyáros... több»

1