Kőkemény lecke

2023.06.10 19:26 Tonyka Olvasottság: 1552x

1

Az év meglepetése számomra. Dán alkotás, semmit mondó címmel. Talán el is kerültem volna, de a 6,3-as IMDb-átlag és az unalmas szombat délután elém lökte. Abszolút szokványos, klisés thrillerre számítottam.

Itt jegyezném meg, a 6,3 szerintem eléggé alulértékeli a filmet. Talán a ritmust tudnám felhozni apró hibaként. Néha túlságosan komótosan zajlanak az események. Ezt leszámítva remek darab.

Akiben van egy kis empátia, nos, kérem szépen, az nem mindennapi módon fog összezavarodni. Első körben azonnal döntünk a gyilkosról, aki amúgy remekül hozza a rábízott karaktert. Kissé furcsa, halk szavú, szinte már földöntúlian nyugodtan, de rideg tekintettel követeli az ítéletünket. Az ellenszenvünk maximális, hiszen egy speciálisan elítélendő módon hajtja végre a gyilkosságot és választja ki az áldozatait. Idáig minden tiszta, egyértelmű, kit sajnálunk, kiért izgulunk, kinek szurkolunk és kit utálunk. Itt szokott hátradőlni az ember, és végignézni a gyilkos bukását. Azért most már sejthető, hogy nem ilyen sima liba az egész történet. Szép lassan forgatják fel a lapokat, egészen az utolsókig, amikor is csak pislogunk. Kicsit pironkodva, szégyenkezve valljuk be magunknak, hogy megsajnáltuk és kicsit megértettük a negatív szereplőt. Akiért szurkoltunk, azt meg elítéljük, és valahol jogosnak gondoljuk a karmát, ami utoléri. Ebben az alkotásban két nagy bűnös van. Gyakorlatilag egy hibás döntéssel magunk teremthetünk szörnyetegeket. Ez volt az egyik fő üzenet számomra. A gyilkos utolsó mondatai igazán szívbe markolók. Itt vakargatja az ember a fejét, hogy mi van. Nem emlékszem ilyen csavarra és végkifejletre a műfajon belül. Mindenki megkapja a maga büntetését, elégtétel helyett mégis szomorúságot érzünk. Ez azért ritkaságszámba megy. Sokkal inkább érzelmi utazás ez, mintsem izgalmas, pattanásig feszült thriller. Ami jelen esetben előnyére válik, és kilép a tucatdarabok árnyékából, amiért hálás vagyok neki.