A gyengébbre sikerült második mese után nyilvánvaló vált, hogy a Daiei hatalmasat fogott a vak masszőr karakterével. Gyorsan reagált is vezetés, a harmadik film már bőven kapott anyagiakat, így színesben lett leforgatva. Miután a nézői kíváncsiságot tesztelték, a harmadik részt arra szánták, hogy a néző megtudja, hogyan lett Zatoicsi mesteri vívóvá. Így az országjáró útját az egykori mestere házába vezették vissza, ahol a masszőrt egy rejtett szerelem várja, mondhatni „fiúkéréssel.” A mester-tanítvány kapcsolat felborulása sem volt elkoptatott téma.
Ezek jó ötletek voltak, viszont a részletekbe már számos hiba csúszott. Érthetetlen, hogy Zatoicsi miért megy mindig a baj közepébe. (Na jó, valamiből az akcióknak ki kell indulni...) A korabeli viszonyok között egy szamurájlány és egy jakuza romantikus kapcsolata gyakorlatilag képtelenség volt, elég erőltetett a konfliktusforrás. Ráadásul a bátyus és húg között ránézésre is több évtizedes korkülönbség van, ami végképp hiteltelenné teszi a helyzetet.
Mindezek persze csak alaposabb átgondolás után jönnek elő, a film nézése közben simán átsiklik rajta az ember. Bár a harmadik rész sem akcióközpontú, de egy híres helyi lázadás alakjainak bevonásával végig képes a feszültséget fenntartani – plusz a fentebb írt magánéleti gondokkal –, ráadásul az első igazán látványos, kemény harci jelenetek tűnnek fel a sagán belül. A korabeli nézők méltányolták a változásokat, így a harmadik Zatoicsi történet az adott év egyik jelentős kasszasikere lett.
