Ari Aster nem százas!
Ő írta a forgatókönyvet, és Pawel Pogorzelski kezelte a kamerákat!
A zenékért ( nagyon jók voltak ) pedig a The Haxan Cloak volt a "felelős!"
Az Örökség után jött mai filmünk, ami azért teljesen más vonalon mozgott!
És mégis!
Rokonlelkek!
Nézzük csak, miért?
Dani (Florence Pugh) és Christian (Jack Reynor) már lassan négy éve együtt vannak, ám a fiú, Christian szakítani szeretne minél hamarabb a lánnyal.
Ám egy családi tragédia miatt úgy dönt, hogy egyenlőre mégsem teszi, helyette elhívja barátnőjét egy békéltető nyaralásra, ahova néhány barátjával tart.
A helyszín egy aprócska svéd falu, ( ami amúgy itt van Magyarországon ) ahol idén rendezik a 90 évente esedékes kilencnapos fesztivált.
A nagyon zárt közösség szeretettel fogadja a jövevényeket, de fura és rémisztő szokásaik szépen lassan megrémítik Dani-t, és barátait!
Így első hallásra egy sima szektás horrorra gondolhat az ember, amiben fiatalok egy teljesen ismeretlen közegbe kerülnek, majd a vakáció szépen lassan rémálomba fordul és lemészárolják őket a fanatikus szektatagok.
De aki ismeri Aster stílusát, tudja, hogy a végeredmény messze áll ettől, noha a koncepciót le lehet butítani erre az alapra, ha éppen nagyon akarjuk. Ez mégis meggondolatlanság lenne, ugyanis a Fehér éjszakák igényes és intelligens film, amit nem lehet egy ilyen zsánerbe beskatulyázni. A modern felfogás szerint még csak horrornak is erős túlzással lehet titulálni, inkább egy zárt kommunát bemutató groteszk és szürreális alkotás, ami megragadja és kirántja a nézőt a komfortzónájából.
De ha jobban belegondolunk, akkor mégis ebben rejlik a zsigeri horror mibenléte.
A félelem az ismeretlentől, a nem ismert traumáktól, hogy kiszolgáltatottnak érezzük magunkat a szereplőkkel egyetemben. Lehet, hogy a zsáner átalakult, de amit úgy ismerünk, hogy tradicionális horror, annak valahogy így kellene kinéznie. Az már más kérdés, hogy az ehhez hasonló alkotásokat nem lehet futószalagon gyártani és tömegtermékként eladni, de ez természetes, és így van jól!
Szinte lehetetlen, hogy ne hasonlítsuk össze az Örökség című filmet Aster új művével. A két film közt megvannak a párhuzamok, mégis hihetetlen sok dologban különböznek egymástól.
Azt javallom, hogy akinek az Örökség sok volt, meg se próbálkozzon a Fehér éjszakákkal, mert ez egy sokkal elvontabb, nehezebb, kőkeményen embert próbálóbb mozi.
Mondom ezt úgy, hogy az előbbi is rettenetesen nyomasztó és lélekgyilkos darab.
Ari Aster azonban még tovább ment, kitágította a horizontokat, meghökkent, megrémiszt, zavarba ejt és teljesen egyedül hagy az örvénylő gondolatok tengerében.
Rengeteg a rejtett szimbólum, a kisebb-nagyobb utalás, ami egyfelől előrevetíti a későbbi fordulópontokat, másrészt azért nagyban segít összerakni a kirakós darabkáit.
Érdemes figyelni a ruhákra varrt ábrákat, jeleket, a falakról visszaköszönő festményeket, a játékok neveit, az évek felbontását, mert mind-mind kulcsfontosságú lehet a történetben.
Egy számunkra teljesen idegen szubkultúrát, egy nem éppen szeretetteljes kommunát félelmetes nyugalommal, és természetességgel mutat be, s bár megrökönyödünk, zavarban érezzük magunkat, Aster hipnotikus, és komor víziója mégis magával ránt, a bőrünk alá kúszik, és nem enged el nagyon sokáig.
Napestig lehetne még ecsetelni a karakterek viselkedését, a döntések miértjeit, a közösség szokásainak elemzését, de a lényeget mindenki leszűrheti magának, illetve erre az utazásra egyébként sem lehet eléggé felkészíteni a nézőt.
A fent feltett kérdésre a válasz ezek után egyértelmű. Bár a Fehér éjszakákat rengetegen fogják unni, mi több nem szeretni, vagy éppen utálni, ez mit sem von le az érdemeiből. Nagyon nehéz film, ami még nehezebben adja meg magát, de aki képes teljesen befogadni a látottakat, levetkőzni a gátlásait és nyitott erre a gyönyörűen nyomasztó, és beteges mentális tortúrára, annak olyasmi élményben lesz része, amit nem felejt el. Nyomasztó, idegőrlő, helyenként kifejezetten gyomorforgató, mégis végtelenül igényes és precíz munka, amiről nem lehet eleget beszélni.
Látni kell, és teljes mértékben átélni, hogy aztán kialakuljon a saját véleményünk a látottakról!
A Fehér éjszakák okos, vitára ingerlő, felkavaró film, amely amellett, hogy elmeséli Dani bizarr, és szinte őrjítően brutális fejlődéstörténetét, képes a nézőt saját kultúrájának alapértékeiben is elbizonytalanítani.
A színészek, mint Vilhelm Blomgren, William Jackson Harper, Will Poulter, Ellora Torchia, Archie Madekwe, Isabelle Grill, és Gunnel Fred, nagyon hitelesen, és okosan játszanak!
Mindenki döntsön, nem kötelező szeretni.
A TMDB-n 6226 értékelés után 72%-on áll, az IMDb-n 373 ezer véleményezés után 7,1/10-es, nálam pedig 88%-os, és öt csillag!
Ari Aster formabontó, és újító!
69 Fehér éjszakák (2019)
dráma | horror | misztikus | thriller
Az Ari Ater rendezésében készült folk horror egy baráti társaság viszontagságait követi nyomon, akik egy 90 évente megrendezésre kerülő fesztiválra érkeztek Svédországba. Az... több»
Szereplők: Florence Pugh, Will Poulter, William Jackson Harper, Jack Reynor, Ellora Torchia
