2024.01.02 18:15 Crystaldeer Olvasottság: <100x
0

Idegen, aki valójában ott se volt?

Nagyon másra számítottam, amit kaptam ettől a filmtől. Első gondolatom az volt, mikor megnéztem, hogy hát ez meg mi volt most – megtörtént-e vagy sem valójában –, mármint, hogy a főhősünk esetleg álmodta ezt, vagy mint egy képzelgés – miután elbújt a szekrényben elképzelte, hogy akár ez is történhetne. Számomra ez inkább elég thrilleresre sikeredett, mert őszintén egy-két jelenetnél a hideg futkosott a hátamon, mikor elképzeltem azt, hogy akár ez valóságos is lehet. Megbújni a szekrényben, mint kezdetben, akár egy betörő, de aztán annál sokkal több, egy szellem, aki aztán végül annyira beleavatkozik mások életébe, hogy gyilkolásra is képes legyen – de miért is? Mert Damián éppen most olyan életszakaszba került, hogy elvesztve a több évtizedes munkáját, azt se tudja, mihez kezdjen magával – meg amúgy is mindegy, gondolja aztán –, mert miután napok óta senki nem keresi, arra gondol, hogy igazából senkinek nem is számít.

Ezek után érzelmileg elkezd ragaszkodni valakihez, a szintén elveszett lelkű Luciához, akinek pont ugyanúgy hiányzik az a bizonyos lelki társ az életéből, mint Damiánnak. Hogyan lehetne valakihez úgy ragaszkodni, hogy csak elképzelem? Nonszensz az egész, és ettől a film átvált valami ijesztő groteszkbe. Nem is tudom, miért, de nekem Franz Kafka: Az átváltozás című könyve jutott eszembe hirtelen a film nézése közben, amit ráadásul körülbelül 20 éve olvastam utoljára – de minden mozzanata beugrott, melyben ugye főhősünk egy bogárrá átváltozva ébred –, a karakter hasonlóan itt is beteges képzelgéseit láthatjuk csupán valószínűleg, mely hol a cselekményt ábrázolja, hol pedig a szereplő általi képzelt riportot. Mert a szereplő elgondolása alapján – ha ez mind megtörtént volna, akkor ebből biztos tv szenzáció lenne – és mindenki erről beszélne.

Idegen, aki valójában ott se volt?

Nem... valójában valószínűbb az, hogy menne a börtönbe – de ez lényegtelen. Szóval ezt a filmet az tudja csak igazán érteni, aki szintén képes egészen mélyre lemenni érzelmileg, mint ahogy elképzelte az író és a rendező is – az elképzelés még nem is volt rossz, de végül rájöttek ők is, hogy ebből a történetből sehogy se lehet rendesen kijönni –, végül ezért kapta azt a lezárást, hogy csak úgy lehet vége, ha a két lélek végül találkozik – pontosabban csak az egyikük képzeletében –, hiszen a találkozás önmagában is csak egy képzelet volt. Akkor már lehet érteni Fede halálát is – bár nem derült ki, hogy végül is meghalt-e, de a hangsúly ott azon volt, hogy a karma mindig visszavág neked. Viszont meg kell fordítani eme fenti gondolatmenetet, mert ez valójában nem Damián képzelgése volt, hanem Luciáé... Ha a filmet úgy nézzük egyszer végig, hogy arra gondolunk, Damián valójában ott sincs, csak egy képzelet, Lucia fantáziája arról, hogy kire is vágyik épp; ez testesül meg abban, hogy Damián elmosogat, megvédi a lányukat, meghallgatja őt – többször is volt utalás benne, hogy Lucia gyógyszereket szed, mert depressziós, és maga alatt van. Tehát itt a kulcs a film megértéséhez, így összeáll minden, és értelmet nyer az egész történet.

Tény, hogy voltak benne jó ábrázolási jelenetek – például, hogy a film első felében nem mutatták direkt a többi szereplő arcát, egészen addig amíg Damián se látta őket, csak hallotta. De ettől még nekem így összességében túl kevés és középszerű volt.

dráma

Damián (Paco León) hirtelen elveszíti két évtizedes munkáját. Az elbocsátás hírére dühében kiviharzik, és az első eldugott helyen, ahová eljut, a világ elől elvonulva keres... több»

0