Valahogy elkeveredtem...
Azt hittem, hogy én már írtam egy pár sort a Három-anya trilógia ezen filmjéről...
Biztosan öregszem!
Vagy egyszerűen elfújta a szél, ahogyan errefelé a „sztyeppén” szokás!
Na mindegy, Dario Argento, aki az egyik nagy kedvencem, bevallotta, hogy a Három-anya mitikus alakokat még anno Thomas De Quincey esszéíró fedezte fel az irodalom számára...
Gráciák-Párkák-Fúriák.
Argento „hősnői” pedig Mater Lacrymarum, a könnyek anyja, Mater Suspiriorum, a sóhajok anyja, és az utolsó, a legfiatalabb pedig Mater Tenebrarum, a sötétség anyja...
Dario Argento nagyon beleásta magát a boszorkányság és a sátánizmus tanaiba, annyira megtetszett neki a történet!
Freiburg, Róma, New York, az anyák lakhelye, amit Argento nekik jelölt ki úgymond.
De ennyit az előzményekről, nézzük magát a filmet.
Talán szebb, grandiózusabb, mint a Sóhajok, és sokkal véresebb is...
Argento mester három éven keresztül „érlelte” ezt a mesterművét, és a késztermék pompás, és csodálatosan sötét és félelmetes lett.
Itt a sötétség anyja, Mater Tenebrarum, akivel közelebbről is megismerkedhetünk. Az anyának E. Varelli épített meg egy félelmetes és különleges lakhelyet, és aki csak egy kicsit is közelebb jut a nyomozása során, szörnyűséges halált hal. Amit hamar észrevettem, hogy a filmnek olyan igazi főszereplője nincs, a narratíva szerint a forgatókönyv is ide-oda ugrál, sőt néha csapong, vagy inkább jobb szóval tobzódik.
Rémséges látomások, rettenetes gyilkosságok, de a sztori nem éppen a feszes és lineáris történetvezetésről szól.
A hotel mint épület tényleg hatalmas és grandiózus, szinte szárnyal benne az emberfia...
Ami hiba, azok a gyenge és jelentéktelen karakterek, akik elvesznek az óriásira tervezett belső terekben, elvesztik jelentőségüket. Egyszóval kissé kidolgozatlan a dramaturgia és a lezárás, ami lehetett volna acélosabb!
A maszkok is a Sóhajokban mintha jobban kidolgozottak lettek volna, de persze így sem rosszak. Így nagyon Janus-arcú film lett!
Talán egyes részeiben jobb, mint a Könnyek anyja és a Sóhajok, több logikátlansága és kiegyensúlyozatlansága miatt nem mindenkinek fogja elnyerni a tetszését, az biztos!
Romano Albani kamerakezelése és a zene, amit Keith Emerson szerzett (bár a Sóhajok zenéje fennköltebb) nagyon belemászik a hallójáratainkba.
Természetesen giallo és euro/horror no meg italo/horror rajongóknak kötelező darab!
Irene Miracle és Eleonora Giorgi játéka azért nem volt olyan rossz.
Az IMDb-n 24 ezer véleményezés után 6,5/10-es, a TMDB-n 569 szavazatot követően 67%!
Nálam alapvetően jóval magasabb, hiszen öt csillag és 83%!
Egy kis körte, banán és bubis víz!
Na meg a kedvenc fotelem, ahol mindig kényelmesen fekszem...
76 Pokol (1980)
Rose Elliot, a fiatal költőnő az antikváriumban rábukkan egy latin nyelvű könyvre, E. Varelli, a neves építész naplójára. A mű rendkívül nyomasztó hatást gyakorol rá, mert... több»
Szereplők: Irene Miracle, Alida Valli, Daria Nicolodi, Feodor Chaliapin, Jr., Ania Pieroni
