A japánban lévő Aokigahara erdő sajnálatos módon egy valós helyszín, amely a történelmi háttere miatt szinte tálcán nyújtja a filmkészítők felé a lehetőséget arra, hogy egy igazán félelmetes és misztikus filmet készíthessenek eme erdőségről és az ott történtekről. 2014-ben a film producere, David S. Goyer elegendő fantáziát látott arra, hogy a Focus és a Gramercy filmstúdiók jóvoltából elkezdjék összeszedni a leendő filmjük stábját. 2015 elejére már kész forgatókönyvvel csábították a készülő produkciójukhoz a színészeket és a többi stábtagot, hogy még az év tavaszán el tudják kezdeni a forgatásokat. Na de lássuk, hogy vajon elegendő-e egy jó misztikus horrorfilm elkészítéséhez egy valóban létező félelmetes helyszín?
Egyértelmű, hogy egy jó horrorfilm esetében létfontosságú a megfelelő helyszín megtalálása, hisz az már alapból képes megalapozni a film atmoszféráját, de azért nem árt, ha nemcsak erre alapoznak a filmkészítők, hanem mondjuk írnak mindehhez egy jól összerakott történetet. Nos jelen filmünk esetében, hárman is dolgoztak a forgatókönyvön (név szerint Ben Ketai, Sarah Cornwell és Nick Antosca), de amit végül össze tudtak hozni, az maximum csak egy gyenge közepesre sikeredett az én szememben, és a filmvégi csavarral pedig csak még jobban lerontották az addig sem túl acélos történetüket. Ráadásul sajnos csak közhelyes ijesztgetésekre jutott a készítők fantáziájából, pedig ha jobban belegondolok, iszonyatos mennyiségű potenciából szemezgethettek volna a forgatókönyvírók ama tekintetben, hogy miként is tehették volna emlékezetessé a Sötét erdő című film történetét. Az egyik efféle kimaradt lehetőség, hogy mondjuk egy sokkal erősebb drámai szálat írhattak volna a filmhez. Oké persze, nem azt állítom, hogy nem próbáltak meg valami effélével előrukkolni itt is, de hát valljuk be, annyira felejthetőre sikeredett mindez, hogy szóra sem érdemes. Egy másik ordítóan fájó kimaradt lehetőség a filmből, hogy szinte minimálisan építkeztek csak a misztikumra, helyette pedig kapunk olyan horrorkliséket, amelyekről már a legelején tudjuk azt, hogy mire szolgálnak (olcsó ijesztgetésekre, amelyek ráadásul semmi meglepetéssel nem szolgálnak). Számomra az egyedüli értékelhető történeti elem ebben a filmben az volt, ahogy megpróbálnak arra építkezni, hogy a két filmbéli főszereplőnk bizalmatlanokká váljanak egymás iránt. Ezt legalább jól sikerült megtalálniuk a forgatókönyvíróknak.
Sajnos én egyáltalán nem voltam megelégedve a film főszerepében látható Natalie Dormer színésznővel, ugyanis kimondottan egysíkúnak találtak az alakítását, főleg a tekintetben, hogy a film története megpróbálta egy sokkal összetettebb karakterként ábrázolni őt. Továbbá sajnos a film további szereplőinek a jelentősége messze eltörpül Natalie Dormer karaktere mellett, így pedig hiába láthatunk egy fokkal jobb színészi alakítást mondjuk Eoin Mackentől, ha nem az ő karakterére van felépítve a történet lényegi része. Továbbá a film történetvezetésének sem sikerült kellőképpen magával ragadnia, bár unalmasnak azért talán nem nevezném, de hogy egy-két hét múlva, alig lesz bármi olyan, amire vissza tudnék emlékezni ebből a történetből, abban szinte majdhogynem biztos vagyok.
Mindent egybevéve a Sötét erdő című film lehetett volna egy nagyon is jó misztikus horrorfilm is, ha nem a kimaradt ziccerek tárházát vonultatta volna fel a teljes játékideje alatt. Még így is megadnám neki a három csillagot, ha a filmvégi csavarral nem rontottak volna akkorát az én szememben, így pedig marad a két csillag a látottakra.
52 Sötét erdő (2016)
Egy fiatal nő Japán "öngyilkos erdőibe" megy, hogy megtalálja elveszett ikertestévért, azonban az erdőben természetfeletti borzalmak várják. több»
Szereplők: Natalie Dormer, Taylor Kinney, Eoin Macken, Stephanie Vogt, Osamu Tanpopo
