A White Lotus egy kényelmetlen sorozat, mely a szupergazdag fehér turisták hawaii nyaralását mutatja be. Milyen problémákkal küzdenek, hogy interaktálnak a hotel dolgozóival és hogy értékelik saját gazdagságukat. Bár a sorozat rengeteg ötlettel és karakterrel operál, és nagyrészt érdekes gondolatokat ad át az emberi gyarlóságról és a gazdagság mibenlétéről, lezárása nem teljesen sikerül, és számos szála elvarratlan marad.
Egy biztos, ez a sorozat kényelmetlen, a karakterek folyamatosan szituációkba vannak nyomva, ahol nem ismerik fel saját gondolataikat vagy, hogy mennyire nem illenek bele a helyzetbe. Legyen szó egy masszőrről, aki képes segíteni egy jóval gazdagabb vendégnek, aki ezután úgy használja ki a kapcsolatukat, hogy nem is érti, hogy rossz az, amit csinál. Ugyanez vonatkozik egy nyaraló párra, ahol olyannyira nem gondolták át a házasságot, hogy még a házasságon belüli szerepeik sem tisztázottak, és értékrendjük messzebb nem is lehetne. A hotel egy másik vendégcsoportja egy diszfunkcionális család, ahol senki sem tud kommunikálni egymással, és érzéseit vagy problémáit átadni, és mindenki rejtőzni próbál a konfrontációtól, ami egyre kényelmetlenebb jelenetekbe viszi őket.
Bár a sorozat nagy része inkább csak ilyen elragadott pillanatok összessége, azért akad dráma, igaz, egy kicsit későn, a sztori kétharmadában csak nagyon könnyen utálható embereket nézünk, és megpróbálunk bennük mindenáron valami szerethetőt találni. De mindenki hibás és negatív, még azok is, akik folyamatosan a morális hegytetőt képviselik. És ez kicsit átcsúszik történeti bukfencbe is, hisz a megjelenő konfliktusok már-már karikaturisztikusan ostobák, és nagyon meglepő, hogy most először bukkantak fel.
A sorozat végére pattanásig feszül minden konfliktus, azonban az egészen odáig lassú, de hangulatos történet valahogy nem tud egy többszintű lezárást összehozni, és karakterei teljesen ok nélkül fordulnak át valami másba, vagy katalizátor nélküli karakterfejlődésen mennek át, majdnem minden esetben negatív vagy nihilista irányba. A gazdagság és egyensúlymentes kapcsolatok nem formálódnak újra vagy bomlanak fel, és a történetünk szomorú és mélabús marad. Egy évadnyi kényelmetlenség után többet vártam.
De azért rengeteg erénye van a történetnek, egyrészt témaköre iszonyat érdekes, karakterei rétegelt figurák, akik maguk módján oldják meg problémáikat. Ez pedig általában beszélgetések során alakul ki, melyek hihetetlen jól lettek megírva. Az alkotó, Mike White nagyon kitett magárért, hogy egyszerre hihető, de mégis stilizált és vicces beszélgetéseket hozzon össze. A casting szintén tökéletes.
Csupán két dolgon akad meg a sorozat, az egyik a tempója, mivel első pár epizódjában nem sok dolog történik. A másik pedig lezárása, melyet nem éreztem elég erősnek, a sorozat korábbi beszélgetései alapján.
