Harry Preston filmje...
Érdekes kis mozi, hangulatos, izgalmas, és éppen kellemesen véres és fordulatos!
Itt nincsenek meztelen mellek, csak a meztelen valóság...
Egy kis flashback sztorival, bevezetővel kezdődik a történet, hogy megértsük, mi miért történik.
Egy pár szóval ki is térnék rá!
Jó pár évvel ezelőtt Frank rájött, hogy csalfa és kikapós feleségének, Elaine-nek (Cheryl Black) és legjobb barátjának, Vicnek (Bob Wagner) igencsak forró és tüzes viszonya van egymással...
Miután lebuknak, hatalmas verekedés kerekedik, életre-halálra...
Óriási küzdelem után, nagy nehezen a két szerelmes otthagyja az eszméletlen Franket egy lángoló faházban!
Vége a rémálomnak!
Snitt!
Majd látjuk, hogy öt évvel később három új házaspár látogat a Nászút-szigetre, hogy megünnepeljék a házasságuk boldogságos kezdetét, új életüket...
Ám a boldog párok és a szálló új tulajdonosai, Elaine és Vic nem veszik észre, hogy egy őrült és a hatalmas fejszéje mindenkire le akar csapni, bosszúra szomjazva!
A film nagyon alacsony költségvetéssel bír, ez sajnos látszik is a helyszínen, maszkokon és a kivitelezésen...
Kicsit a tempó is leül, majd persze a végére minden ismét a „helyes” útra kerül...
Érdekes módon, az amatőr színészek is nagyon jól játszottak, velük igazán nagy bajok nem voltak. Érdekes módon szex és meztelenség nem is nagyon volt, maximum csókolózásig jutottak el hőseink...
Vérbő jelenetek sem nagyon vannak, azt is finoman adagolják, de összességében egy tisztességes slasher, ami nem lóg lefelé a hozzá hasonló „tucatfilmek” sorából...
De itt a poén nem is ez!
Hanem a kövér seriff (Bill Pecchi), aki hihetetlen tag...
Jól nézd meg Meagher megye seriffjét...
Kövér.
És izzad...
Lusta...
De azért egyúttal multifunkciós...
A zsíros, foltos ruhájában feszítő, állandóan büdös és izzadt seriff ideje nagy részét szivarozással, hamburgerevéssel, büfögéssel, fingással és telefonálgatással tölti, ám ezt egyszerre is tudja.
A seriff mindennapos, rutinszerű járőrözését állandóan megszakítják a helyi kocsmába tett látogatások...
Egy igazi csehóban...
Na nem is egy bárban.
A seriff, akit általában szájharmonika hangja kísér, nagyon határozott személyiség...
Állandóan azt hajtogatja, hogy „tudom, mi folyik itt, az istenit!”, és ezt ő két büfögés között komolyan is gondolja...
Persze a legvégén is mindenről lemarad, ahogyan illik!
Érdemes a zsánert kedvelőknek megnézni, de csak egy hideg sörrel...
Az IMDb-n 389 vélemény után 3,8/10-es, a TMDB-n 15 szavazatot követően 40%!
Nálam ez a film három csillag és 57%!
Madártejet szürcsölgetve, egy kis házi pogácsával...
