Ez a film elég szélsőséges tulajdonságokkal rendelkezik. A legkiemelkedőbb ezek közül az átható és intenzív giccsesség, ami szinte nézhetetlenné teszi, de ha ezt sikerült legyőzni, akkor magunkkal tudunk belőle vinne 1-2 jó dolgot is.
Például a történet bár egyszerűcske, mégis érdekes és szerethető. Egy emberekhez szokott, egykor olajszennyeződéstől majdnem elpusztult patagóniai pingvin pendlizik a lakóhelye és az öreg Joao brazil tengerparti faluja között, évente ide-oda. A tájak szépek, a halászfalu idealizált környezete szemet gyönyörködtető, és a pingvin is általában élethű. Bár a járdaszegélyre felugrás és egyéb gyorsabb mozgások még mindig nehézséget okoznak a CGI teamnek... Írták mások, hogy cuki meg ilyenek, de valójában egy röpképtelen, kétéltű madarat látunk hol legyengülve, hol jobb passzban, és ez a madár néha apróhalat eszik. Meg vándorol. A korrektség kedvéért tegyük hozzá, hogy a filmben szereplő emberek se csinálnak sokkal komplexebb dolgokat.
Jean Reno elég vacakul fest, és nem tudom, hogy ez a kora vagy valami életmódbeli dolog miatt lehet-e. Mindegy is. A két forgatókönyv-írónő írt a megtörtént vándormadaras eset alapján egy olyan szirupos forgatókönyvet, hogy a rendezőnek már csak tovább kellett cukroznia kicsit, és kész is lett a ragacsosan töményen szirupos film. Segítségére siet a zeneszerző, aki a Jurassic Park soundtrackjét megszégyenítően harsogó érzelemfokozó filmzenével támad minden óvatlan pillanatban. Erősebb lelkű nézők ezt a sok(k) hatást ki tudják védekezni, és akkor egy bő közepes minőségű moziélményt még mindig ki tudnak szedni belőle. Döntsétek el, én szóltam.
68 Barátom, a pingvin (2024)
Egy varázslatos kaland története egy olajfoltból kimentett, elveszett pingvinről, aki megváltoztatja egy összetört szívű halász életét. Rövidesen igazi barátokká válnak,... több»
Szereplők: Jean Reno, Adriana Barraza, Alexia Moyano, Nicolás Francella, Rocío Hernández
