Megvolt a helyszín, megvolt a büdzsé, az eredmény mégis egy ezerszer látott, kiszámítható unalom. A 28 évvel később után láttam ezt, így lehet, kicsit túl sokat vártam ettől a sabloncsokortól. Semmilyen izgalmas elem vagy meglepő csavar sem került itt a képbe, és továbbra sem hiszem, hogy kick-boxinggal túlélhető a zombiapokalipszis. Egy-két ütés után már magadat fogod fertőzni a véres pacsikkal.
A történetnek se füle, se farka, csakúgy, mint majdnem minden thai tartalomnak. Ez a fajta mesélés valahogy olyan messze van a nyugati történetektől, hogy nekem csak randomnak és kaotikusnak hatott. Például a gazdagok egy új hallal akarták az éhínséget megállítani, de a haltól zombivá változtak. De hát más is evett a halból, a film külön fel is hívja erre a figyelmet, igazából mindenki zombivá változik, nem? Ja, a film eleje meg mintha valami poszt-apokaliptikus mozi lenne, de aztán ez elfelejtődik.
Főszereplőnk egy seregnyi plot armort öltött magára, csak így tudott túlélni lövést, késes szúrást (amin amúgy zombi vér volt), ütések hadát, zombik tucatjait, egy gránát robbanást annak epicentrumában, és egy 10 emeletes épületből leesést. Lehet, ez egy szuperhős film inkább.
A többi karakter sem segít a szituáción, mindegyik kimagaslóan idegesítő, és a film folyamatos lassításokkal húzza az időnket. Sokszor ezeknek konkrét értelme sincs, mert nem emelnek ki fontos dolgot. Ha már itt tartunk, a kameramunka is kimagaslóan rossz, valahogy az operatőr mindig valami legyet keresett, mert képtelen volt az akcióra fordítani a kamerát, sok jelenetnek totál rossz a kivágása. Ütések elejét vagy végét nem látjuk, új karakterek úgy jelennek meg a jelenetben, hogy nem láttuk bejönni őket, és szinte sosem tudjuk egy helység kialakítását. Egy akciófilmnél ez nem ideális.
Nincs itt semmi, ami miatt ezt meg kéne nézni. Minden hibája ellenére a 28 évvel később egy sokkal bevállalósabb és merészebb mozi volt, a Ziam visszatért a zsáner kliséihez, megtoldva thai bugyutaságokkal. #premiervadász
