2025.11.05 23:25 gyurko_david Olvasottság: <100x
0

Impró-osztag

A brit filmipar és az amerikai streamingszolgáltatók találkozása az utóbbi években számos közös produkicót hozott létre, amelynek legújabb darabja Az imprózós akció (Deep Cover) című akcióvigjáték, ami meglehetősen különös keveréke a klasszikus bűnügyi filmek világának, és a kortárs brit humor abszurditásának.

A film koncepciója nem különösebben tér el a hagyományos rendőrkrimiktől: egy nyomozás keretében a brit rendőrség beépített embereket küld, hogy egy veszélyes bűnszervezetet lebuktassanak. Csakhogy ezek a „ügynökök” nem képzett nyomozók ebben a filmben, hanem egyszerű színészek. Pontosabban improvizációs színészek, akiket egy előadás után fedez fel a nyomozással foglalkozó rendőr.

Impró-osztag

A három főszereplő – Kat (Bryce Dallas Howard), Marlon (Orlando Bloom) és Hugh (Nick Mohammed) – egymástól teljesen eltérő háttérrel és tulajdonságokkal rendelkeznek. Kat, aki az impró szakkör vezetője meglehetősen profi, a helyzetek nagy részében tökéletesen higgadt marad, de néha túlságosan is belemerül a szerepébe. Marlon egy öntelt, leginkább munkanélküli színész. Túlságosan túltolja a szerepét nem csak az akció során vagy a színpadon, de még a magánéletében is állandóan egy szerepet próbál eljátszani. Hugh egy irodai dolgozó, akinek a szociális képességei egy szinten vannak egy hangyáéval. A kollégái állandóan piszkálják, nem tud beilleszkedni semmilyen társaságba, épp ezért jelentkezik az impró szakkörbe a történet elején.

Hármukat bízzák meg egy eleinte csak hamisított cigarettával kereskedő hálózatnak hitt szervezet lebuktatásával, ám nem csak a bűnözőkkel teli épületekben vesznek sokszor el, hanem néha saját szerepükben is, ami rengeteg szürreálisan vicces és kellemetlen szituációt idéz elő. A film humora pont ebből származik, hogy a kitalált karakterük miatt nem tudják sokszor, hol van egy bizonyos határ és emiatt olyan dolgokat kell véghez vinniük, amikre egyébként még gondolni se mernének.

A film legnagyobb erőssége és néha gyengesége is az improvizációra épített történet. Orlando Bloom nagyon élvezi a szerepét, szinte egy karikatúrát fest önmaga karrierjéből. A karaktere azonos vele olyan szempontból, hogy a nagy kitalált szerepek miatt máshogyan gondolkodik akkor, ha egy ilyen hétköznapi, manchesteri bajkeverőt kell, hogy eljátsszon. Bryce Dallas nagyon jól hozza ezt az irányító szerepet a három főhős között, mindig elhittem, hogy biztosan tudja, mit csinál a karaktere. Nick Mohammed pedig a béna karakterének köszönhetően mindig indokolatlan, sokszor oda nem illő – de rettentően vicces dialógusokat és cselekvéseket mutat, ami a film végéig kitart.

Tom Kingsley rendezése tudatosan épít a műfajok keveredésére. A film egyik pillanatban egy feszes krimi, máskor pedig teljesen egy vígjátékba fordul át. A látványvilágot is ehhez mérten hozták létre: sok a közeli arcbeállítás, kézikamerás jelenet, és a világítást is úgy állították be, hogy mindig az éppen megjelenő stílust ábrázolják. Az alapkoncepióhoz is hű marad, az improvizálások miatt a beállítások is sokszor random plánozásoknak tűnnek.

A Deep Cover annak ellenére, hogy egy sokat látott sémára épül, tud mutatni valami újat az improvizációs színészek történetbe írásával. Ha ez a szál nem lenne benne a filmben, valószínűleg feleennyire sem élveztem volna, de így egy kellemes, szórakoztató, néhol izgalmas élményben volt részem.

akció | krimi | vígjáték

Három improvizációs színészt arra kér a rendőrség, hogy épüljenek be a londoni bűnözői alvilágba. több»

0