Párterápia

2025.11.09 22:24 Artemisia Olvasottság: <100x

3

Modern feldolgozást kapott a Rózsák háborúja. Danny DeVito 1989-es klasszikusát (mely maga is Warran Adler azonos című regényének adaptációja), Jay Roach rendező gondolta újra Benedict Cumberbatch és Olivia Colman párosával a főszerepben. A film modern környezetbe helyezi és alaposan felfissíti a Rózsák háborúja jól ismert cselekményét, de az alapmű mondanivalója van olyan univerzális, hogy jól működjön egy 2025-ös igényekre szabott remake.

A sztori alapja ismerős: Ivy, a nem éppen sikeres séf, és Theo a menő építész romkomba illő módon, első látásra egymásba szeretnek, gyors egymás utánban összeházasodnak, családot alapítanak és az USA-ba költöznek. Évekkel később mintaszerű családként látjuk viszont őket : házasságuk kiegyensúlyozott, Theo keresett építész, Ivy pedig otthon neveli gyerekeiket és vezeti a háztartást, bár karrierrjét jegelte az utóbbi években, mégis boldog.

Theo éppen szakmai szintlépésre készül, egy monumentális múzeum megtervezésével bízzák meg, de közben feleségére is gondol. Egy kis, tengerparti épületet vásárol, ahol Ivy egy kis kifőzdét nyithat. Az üzlet nem megy túl jól, alig 30 ember fordul meg ott hetente, Ivy mégis lelkes, mert végre azt csinálja amit szeret.

Aztán egy éjszaka alatt nagyot fordul a kocka. Egy hatalmas vihar romba dönti Theo építményét és parkoló pályára teszi a karrierrjét. Ellenben a vihar elől rengeteg ember Ivy éttermében keres menedéket, köztük egy híres ételkritikus is. A pozitív kritika és a vendégsereg tapasztalata az egekbe röpíti az étterem forgalmát.

Világossá válik, hogy Theo feketelistára került építészként, és jó darabig biztosan nem tudja fenntartani a családot. Viszont Ivy fellendülő étterme biztos megélhetést fog nyújtani. Közös megegyezéssel, ideiglenesen szerepet cserélnek tehát, és Theo marad otthon a gyerekekkel, Ivy pedig főállásban viszi az éttermet.

Theo kezdetben őszintén örül Ivy sikereinek, aztán egyre inkább frusztrálni kezdik a felcserélődött szerepek és saját szakmai kudarca, mely -hagyományosan - női szerepkörbe kényszeríti őt.

A konfliktus lassan gyűrűzik be a házastársak közé, és éveken keresztül érlelődik. Theo kezdetben igyekszik kontrolláni irigységét és szakmai féltékenységét, majd egyre nyíltabb szemrehányások és egyre sűrűbb veszekedések következnek. A munka és család felborult egyensúlya egyre áthidalhatatlanabb éket ver közéjük : Ivy egyre több mindenről marad le a gyerekek életéből, amit Theo élvezettel az orra alá is dörgöl, ellenben Ivy újabb és újabb éttermeket nyit, és lassan egy országos étteremlánc tulajdonosa és vezetője lesz, ami pedig Theo büszkeségének nem tesz jót.

Kettejük párharca roppant szórakoztató, csakúgy mint az 1989-es, Michael Dougles-Kathleen Turner-féle változatban. Az egymás elleni, egyre gonoszabbá váló csínyek, a szóbeli évődesek, beszólások és egysorsok, a helyzetkomikumok egy nagyszerű, jellemzően angolos humorral operáló fekete komédiává teszik a Rózsák háborúját.

Noha az alapszituáció, a hagyományos nemi szerepek felcserélődése és a válás gondolata ma már korántsem ütnek akkorát a '80-as években a regény és a Danny DeVito-féle változat idején, de ezt látszólag a készítők is felismerték és igyekeztek ennek a helyzetnek akár 2025-ben is érvenyes vetületeire, illetve a humorra helyezni a hangsúlyt és remekül sikerült is nekik.

Benedict Cumberbatch és Olivia Colman jól tud együtt működni, és bár sokan felhozták, hogy házaspárként nem működik köztük olyan kémia mint annak idején Michael Douglas és Kathleen Turner között, ami igaz is, de talán éppen ezért annál jobban működnek csatázó, a válás szélén álló, kvázi exekként. Enenkívül életet, némi gyalóságot, kicsinyességet, irigységet, törtetést, mártírkodást, valamint fergeteges humort is visznek a karaktereikbe, akiktől azok igazán kedvelhetővé válnak.

A Rózsák háborúja tehát még ma is működőképes, továbbra is remek komédia és ma is tud mit mondani a házzasság intézményének bonyolult mivoltáról. Ma már ugyan nem ördögtől valók a dolgozó feleségek, az otthon maradt férjek és a válás sem, de a házasság ma is amennyi boldogságot tud adni, annyi türelmet, munkát és kompromisszumot is igényel, vagyis néha éppen olyan keserédes, mint Theo és Ivy házassága.