Jelen filmünk Michelangelo Antonioni trilógiájának harmadik "felvonása". Annak idején a Napfogyatkozás (is) elnyerte a cannes-i zsűri különdíját, de a hatalmas közönségsikerről ez esetben valahogy nemigen beszélhetünk. Bevételi szempontból legalábbis nem volt túl izmos alkotás. Elképzelhető, hogy ennek a kisebb kudarcnak is lehet némi szerepe abban, hogy ez volt az olasz rendező, a David di Donatello-díjas Antonioni utolsó fekete-fehér filmje.
A film kritikusai szerint Antonioni leginkább már a film belső történéseit hivatott előadni. Az, hogy ez valójában mit is jelent, azt a kedves néző döntse el maga! Derék rendezőnk elindít bizonyos szálakat, majd mintha kissé megunná őket, eldobja, és valami egészen mással rukkol elő. Ez végtére izgalmasnak is hangozhat, és jómagam is eleinte úgy gondoltam, hogy majd ez a rengeteg szál egy izgalmas filmes tűzgolyóvá áll össze. Bár ilyenkor általában rábólintok, hogy az én készülékemben van a hiba, de sajnos az én fejemben nem nagyon állt össze tökéletesen a sztori.
Azt sem értettem például, hogy a filmbéli tőzsdekrach bemutatására miért szentelt Antonioni közel 15-20 percet. Például nagyon fura volt az utolsó jelenet is, mely kétségtelenül kifejezetten hatásos, de ezzel kapcsolatban jómagam nem tudtam rájönni, hogy mire akart kilyukadni az egész. Pedig a film alapsztorija egy szerelmi dráma, ami egy-egy jelenet kihagyásával sokkal "ízesebb" lehetett volna!
Persze a film így is a kimagasló alkotások közé tartozik, és ebben hatalmas szerepe van a Vittoria karakterét megszemélyesítő Monica Vittinek is, és persze a gazdag, érzéketlen pénzember, Piero (Alain Delon) is zseniálisan hozta a személyét, és nagyon jól, ridegen, és "pengén" formálta meg! Kettejük hosszas huzavonája az egyik legjelentősebb és legfontosabb motívum a filmben, de ez a kapcsolat még így is jórészt igencsak kidolgozatlan maradt, mint szerintem a többi filmes motívum, melyet a rendező elővett, majd dobott elénk anélkül, hogy valahova is kifuttatott volna.
A filmet igazán Monica Vitti tökéletes teste és gyönyörű arca tette különlegessé, és persze a hölgyeknek pedig a fiatal és jóképű Alain Delon varázsolt egy sort. Nem tökéletes, de egy nagyon különleges mozi, amit érdemes megnézni!
83 Napfogyatkozás (1962)
Vittoria több éves együttélést követően elhagyja élettársát, Riccardót. A nő meg van győződve arról, hogy kiüresedett kapcsolatuknak nincs jövője, ezért döntése... több»
Szereplők: Alain Delon, Monica Vitti, Francisco Rabal, Rossana Rory, Louis Seigner
