Másodszorra

2025.12.15 21:00 Hieronymus Bosch Olvasottság: <100x

0

Michelangelo Antonioni trilógiájának második része. Ha már megnéztem, gondoltam, írok erről a filmről is egy pár szót, hátha valaki kedvet kap hozzá!

A mozival kapcsolatos korabeli krónikákban azt olvastam, hogy a film bemutatásakor az óriási siker még azért nem volt ilyen egyértelmű. Az 1960-as cannes-i filmfesztiválon a legelső vetítésen gusztustalan nevetgélés, idióta huhogás és rengeteg, rosszindulatú bekiabálással fogadták a filmet, melyek miatt a vetítés közben a rendező és maga a főszereplő, Monica Vitti el is hagyták a termet. Ám nemsokára jött a nagy fordulat és a második vetítésen már sokkal korrektebb, és kulturáltabb közönség vett részt, és így hatalmas lelkesedéssel fogadták a filmet, ami végül is elnyerte a zsűri különdíját. Hozzáteszem: teljesen megérdemelten!

A film sztorija is érdekes. Három pár a római felső tízezerből egy lélegzetelállító tengeri kalandra indul egy pompás kis jachttal és annak legénységével egy, Szicíliától kb. 45 km-re fekvő parányi kis lakatlan szigetre, melynek neve Lisca Bianca. A hely amúgy gyakorlatilag egy hatalmas szikla... De csak az egyik pár érdekes a háromból, mégpedig a nagyon csinos Anna (Lea Massari) és vőlegénye, Sandro (Gabriele Ferzetti). Már az első pillanatokból kiderül, hogy kettejük kapcsolatával valami nincs teljesen rendben. Legalábbis Anna felettébb bizonytalannak tűnik kettejük jövőjével kapcsolatban, ami a dialógusokból ki is derül elég hamar...

Ám, hogy a hajón ne legyen egyedül párjával, Anna elhozza legjobb barátnőjét is, a szintén bombázó fiatal nőt, Claudiát (Monica Vitti). A szigetre vezető hajóúton és a szigeten eltöltött idő alatt is nagyon érződik, hogy a különböző párok tagjai között messze nincs meg az a bizonyos harmónia, és sejtjük, hogy a gondtalan gazdagság nem jelent egyszersmind gondtalan boldogságot is egyben.

Sandro és Anna között szinte semmiben sincs egyetértés a tervezett házasságukkal kapcsolatban. A férfi nagyon ragaszkodik a frigyhez, a lány viszont retteg a közös jövőtől. Több alkalommal is már-már veszekedéssé fajul a vita.

Anna úszik egyet, ahogy elhagyja a hajót, Sandro pedig (állítása szerint) kifekszik napozni a sziklákra, majd egy idő után visszaúszik a hajóhoz... A későbbiekben nem tudjuk, hogy ezután mi történt, hiszen csak azt látjuk, hogy a férfi egyedül tér vissza a többiekhez, és nagyon csodálkozik, hogy a lány nincs velük a hajón... Sehol nem találják Annát... Majd ettől fogva a film nagy része azzal telik, hogy az eltűnt lányt keresi mindenki, a rendőrség és a kis társaság tagjai is. Persze több-kevesebb lelkesedéssel... De nem is lőném le a poént, így a többit ajánlanám megnézésre.

No, de egy kis negatívum a végére. Egy dologban volt egy apróbb hiányérzetem, ezúttal nagyon hiányoztak számomra a színek! Olyan fantasztikus és gyönyörű helyszíneken voltunk, igaz, többnyire kopottas dél-olasz utcákon, de azért megemlíthetném a szigetet, a tengert, vagy bármelyik pompás belső teret is, hogy ezek miatt szinte fájt a színek hiánya. Ám ez legyen a legkevesebb, hiszen a sztori, igaz, kissé lassú folyású, de mindenért kárpótolja a nézőjét! A többi színész is hatalmasat játszott, mint Dominique Blanchar, James Addams és Renzo Ricci, mind üde színfoltot jelentettek. Egy klasszikussá avanzsált film, megtekintésre ajánlott!