James Cameron, te őrült zseni...

2025.12.19 23:37 Timon Olvasottság: 304x

4

Nagyon spoileres kibeszélő.

Először is... Remélem, hogy mindenkinek volt ideje kiélvezni A víz útjának kellemes hűsét. Mert innentől kezdve irtó forró lett a talaj, sőt tüzes, hamvas. :)

Több mint egy évtizede hatalmas rajongója vagyok Pandora filmes univerzumának, melynek látványvilága és mondanivalója időtlen és emlékezetes. James Cameron egy olyan világot akart megalkotni, amely hűen tükrözi az emberi gátlástalanság hatásait, elsősorban a környezetre nézve. És arra, hogy kik szenvedik el ezt leginkább, mindezt reálisan bemutatva. Mindkét filmjében egy-egy újabb területet tárt fel, itt nem látunk e téren újdonságot, hanem mindezek bőséges kiterjedését. Hogy az égemberek nem állnak le.

Ez a film nem finomkodik: az előző résszel ellentétben egyből hangosan berúgja az ajtót, nincs több biztonsági játék, nincs kecmec, onnan folytatódik, ahol abbamaradt. Sullyéknak tovább kell bujdosniuk, miközben Gekkónak a légzőmaszkja egyre gyengül, így biztonságos helyre kell őt vinni. Az arra járó szélkalmárok segítségével kísérnék el őt, miközben a vérszomjas démoni tűzimádó klán megtámadja őket. A gyerekekkel kell menekülnie, a szülőktől távol, mindenféle veszéllyel körülvéve. Közben Quaritch sem nyugszik, és Jake levadászása az egyetlen célja. Azonban semmi sem megy olyan könnyen, mihelyt útjukat keresztezi a hamunép. Hát még miután Gekkót Kiri Eywa segítségével megmenti, pontosabban képessé teszi arra, hogy a pandorai levegő is életben tartsa. Ez csak egy volt a sok brutális méretű húzásból, amit Cameronék kitaláltak, és az elejétől a végéig nagyon bírtam ezt a tempót. Ha az emberek tudnának lélegezni a Pandorán, az tényleg felfordítaná a világukat, nem csoda, mekkora pánik tört ki a na'viknál, és mekkora láz az embereknél.

Selfridge is visszatért, jó volt újra látni Giovanni Ribisi alakításában. Alig van a filmben egy perc, ami ne telne el komoly izgalom vagy pörgés nélkül, de szerencsére nem egészségtelen mennyiségben tálalták, úgyhogy mondjuk egy nap majd kétszer is megnézheti, aki akarja, rajtam kívül.) Annyi újdonságot csempésztek bele, hogy a film után még órák után is a hatása alatt voltam. Életem legintenzívebb, egyben legklasszabb három órája volt ez, hogy őszinte legyek.

Egy valamiben csalódtam: magamban. Ugyanis ha elgondolom, hogy milyen keményen, kitartóan vártam a második részt, és eszembe jut, hogy ez a mostani egy jobbegyenessel a földbe döngölte... Őrület ez a rész! Hát még az a lépés, hogy a hajfonatszerűségeikkel össze tudnak kapcsolódni, és például Varang maipulálni tud másokat. Jól ki is kapott Kiritől, akinek, mint kiderült, különleges születése Eywa akarata szerint történt, és képességeivel meg tudja védeni a családját és társait, a természet erőivel kapcsolatban állva. Például növényeket mozgatni, sőt azokat fegyverként használni - két lépésre van attól, hogy szuperhős legyen.

A nagy ütközet a végén, mert ezt már nem lehet csatának nevezni, lehet Pandora végtelen háborúja is, hatalmas kaliberűségét tekintve: az égemberek a tulkunvadászatot az utolsó példányig akarták tolni, így egyértelmű üzenetet küldtek nekik, amely harmadszorra már félreérthetetlen volt. És mondjuk az, hogy egy óriástulkun (konkrétan a tanács mátriárkája) egymaga leszed egy óriás vadászgépet, ami az első részben még komoly teljesítmény volt, amely lezuhanva egy anyahajót is elsüllyeszt Ardmore tábornokkal a fedélzetén, aki talán épphogy csak el tudott menekülni, hogy az esemény talán az égembereknek "akkora lyukat ütött a kollektív tudatukon, hogy attól fogva ezer kilométeres körben el fogják kerülni őket". Ennyi gigaakciót egybegyúrni kész művészet! A vége előtt a bázis vagy gyártelep (utóbbira hasonlít inkább) hatalmas vérfrissítés volt: ennyi égembert legutóbb az első kibővített verziójában lehetett látni. Közben lelkesen fotózták a hologramképernyős telefonjukkal is ahogy Jake-et beviszik, ez megadta a további futurisztikus hangulatot. Továbbá az, hogy elhangzott a "bátor oroszlán" kifejezés. Ez is jó jel, mert szintén a kibővített verzióban elhangzik, hogy egy pekingi állatkert tudósai visszahoztak egy tigrisfajt a kihalásból. Szóval, oroszlánok is vannak még a távoli jövőben a Földön ezek szerint. Jó volt emellett a kemény csatákat is látni a gyártelepen. Annak is örültem, hogy Ian Garvin a jók oldalára állt, és egy vakmerő akció során kiszabadította Jake-et.

A cselekmény irtó gördülékenyen halad, a második felében, inkább az utolsó harmada körül kapcsol csak őrült sebességbe. De furcsamód nem fárasztott nagyon.:) A legjobb részek azok, amikor tanácskoznak a tulkunokkal a vége felé, Eywát keresik (ott mintha látnák is a szemét) ; amikor Varang szövetkezik Quaritch-csal (az a jelenet nagyon beteg, ahogy éppen befüvezteti), aztán ismét az összes víz alatti rész, és nem feledhetjük hősünk, Toruk visszatérését.

Mikor megláttam az előzetesben, egy pillanatra előbújt belőlem az akkori gyermeki énem, mikor először néztem az első részt. Külön örültem annak is, hogy nem halt meg. Viszont Ronal halála döbbenet volt, még jó, hogy legalább a gyermekét sikerült Neytirivel megmenteni. A legaranyosabb, egyben legszívszorítóbb jelenet. Aztán Roto is meghalt, meg amúgy is az első rész mészárlása is laza csetepaté ehhez képest, annyi ikránt és más állatot is megöltek. Amikor pedig Quaritch leveti magát a tűzbe, miután kvittek lettek és nem akar megszégyenülni sem Neytiri előtt, az sokkoló volt! Továbbra is biztos vagyok benne, hogy nem most láttuk utoljára, mert ahogy mondta: "a pokolból is visszatérnek". Egy magafajta rekombtestből pedig egy ilyen pénzes vállalatnál akár tizenkettő egy tucat.

Lo'ak narrációja tartotta a drámai szintet. Neteyam halálát neki sem sikerül feldolgozni, és ez elkíséri élete hátralevő részében. Ez is erősíti igazságszerető oldalát, főleg ahogy kiáll Payakan mellett, és hajlandó szolidaritást is vállalni érte. Sőt, olyan erős, hogy a többi na'vi fiatal számára is példa lesz. Nagy lépés ez úgy, hogy nemrég még a strandon verekedtek. A sok tragédia keményen átformált mindenkit. Itt emellett jobban betekinthetünk a családon belüli konfliktusokba, és hogy sajnos tragédiákkor, vagy azok felidéződésekor felbukkannak bizonyos faji problémák. De ahogy ezt kezelik, elhessentik, az szép és tanulságos.

A forgatókönyvet tekintve itt is sokkal bátrabbak, szabadszájúbbak a szereplők, ezt nem lehet nem észrevenni. Főleg Gekkó. Ezúttal a történet sokkal bonyolultabb lett, mint az előző kettő egybevéve, rengeteg csavart és apró részletet adtak bele. A látványvilága kicsit még az előzőnél is frissebb, sőt az első kettő részt egybevéve is lazán felülmúlja, részben pedig az elsőből is visszaköszön pár helyszín, ami csak tovább emelte az élményt. Újra láthatjuk a Lelkek Fáját, vagy az Otthonfát a végén. (Azért én másként fordítottam volna az utolsó szót a film végén, tekintetbe véve, hogy ez egy ceremonikus, hivatalos befogadás volt...)

Az utolsó jelenet, ahogy a kamera Pandorát mutatja felülről, az szép befejező jelenet volt. Ezen a filmen még kevésbé lehet túllenni. Ami amúgy tök jó, mert a negyedik rész négy év múlva jön, ha minden jól megy. Megint el kellett halasztani ezt-azt, de most, hogy már három van ebből a drágakőből, könnyebb lesz 2029-ig kibírni. Most csak adjunk hálát, hogy nem kellett erre is több, mint 10 évet várnunk.

Összesítésként azt tudom elmondani, hogy ez a rész Pandora univerzumkiterjesztésének a legmerészebb fázisa. Bár a második behozta a vízi világot, ennek csak a felszínét kapargatta.

Moziban még legalább kétszer meg kell néznem, akkora élmény ez, pláne 3D-ben. Avatar 3-at 3D-ben háromszor, mert három a magyar igazság.:) Később pedig lehet, hogy kelleni fog egy nagyobb képernyőjű tévé. Sőt, lehet hogy inkább 3D-s Blu-Ray házimoziszettet tervezek majd a házamba. De hol van az még... majd miután kijött az ötödik rész is. Ennyi várakozás után - és most, hogy könnyebb, hogy ez a rész is megjött végre - mi ez már nekünk?:)

Közben szurkolok ennek is, hogy átlépje a kötelező kétmilliárdos határt, (aztán mindent is:) ), mert a folytatásoknak ez részben feltétele. A visszafogott nyitóhétvége ne tévesszen meg minket: ez az Avatar-film is sokáig fog menni a mozikban világszerte. És az előzők sem jártak sokkal jobb cipőben eleinte. Persze nem a bevétele alapján ítélek meg egy filmet én sem, de ezeknél ez is milyen jól mutat.:) Egyből bekerült nálam a Top 25-be. Többek között az előző két rész, az 1979-es Stalker, Vuk, A Birodalom visszavág, Forrest Gump, Zootropolis, A bárányok hallgatnak vagy a Harmadik típusú találkozások mellett. James Cameron egy őrült zseni, hogy ennyi mindent beletett ebbe, bár még tíz ilyen rendező lenne most Hollywoodban. Meg is érdemli az immáron milliárdos vagyonát. Annál jobban meg kell becsülnünk ezt a franchise-t, ami az imént bővült trilógiává!

Szintén jár ennek is a tízből tizenkét pont.