Egy hazug mítosz születése

2026.01.06 22:13 Artemisia Olvasottság: <100x

0

A Wicked, az előzménysztori, mely kifordítja a sarkaiból Óz csodás történetét, 2003 óta minden idők legsikeresebb Brodway musicaljei között van, 2024-ben pedig a filmvásznat is meghódította John M. Chu rendezésében. A későbbi Nyugati- és Északi Boszorkány, Elphaba és Glinda barátságának, majd elszakadásának története szíveket olvasztott meg, valamint 10 Oscar-jelölést és 750 millió dolláros globális bevételt hozott a konyhára. A Wicked első része a musical első felét dolgozta fel, a történet félbeszakadt Elphaba a hatalommal való szembefordulásánál. A 2.résznek tehát nemcsak Elphaba kálváriáját kell kibontania, hanem Dorothy érkezését is fel kell vezetnie.

Évekkel járunk az első rész eseményei után, és Óz városában annál sötétebb idők járnak: a Varázsló elnyomó rezsimje végérvényesen az állatok ellen fordult. Sokakat megfosztottak a beszéd képességétől, másokat elűztek az élőhelyéről, némelyeket pedig rabszolgasorba döntöttek, és velük építtetik a sárgaköves utat. Elphaba erdei búvóhelyéről gerillaharcot folytat a hatalom túlkapásainak leleplezésére, és megpróbálja összekovácsolni az állatokat, hogy együtt álljanak ellen az üldözésnek.

Közben a hazug propaganda teljes gőzzel dübörög Elphaba, a "Gonosz" Nyugati Boszorkány ellen, melynek köszönhetően az emberek között általánossá vált a gyűlölet és a Nyugati Boszorkány-ellenesség. Glinda pedig - belső ellenérzései dacára - ennek a rendszernek az arca lett, aki minden propaganda-célú rendezvényen ott mosolyog és integet Óz és Madame Morzalom mellett, a "Gonosz " Nyugati Boszorkány ellenpontjaként, a "Jó" Boszorkányként (mágikus képességeinek hiányát pedig mechanikai trükkökkel fedik el).

A kirakat-rezsimben van még valaki, akinek folyton megszólal a lelkiismerete: Fiyero, aki immár Óz őrségének parancsnoka, illetve Glinda vőlegénye - noha őt erről nem kérdezték meg.

Elphaba húgát, az első részben még oly ártatlan és szerethető Nessarose-t pedig apjuk halála után autoriter vonásokat mutató kormányzóként látjuk viszont, aki mindent elkövet, csak hogy ne a nővérével azonosítsák.

A feszült alaphelyzet adott, de ezt az expozíciót kb.az első óráig megtartja a film. Nem történik fontosabb esemény, feledhető dalok hangzanak el. A cselekmény Glinda és Fiyero meghiúsult esküvőjének éjszakáján kezd igazán működésbe jönni: az itt történtek ugyanis Dorothy érkezése felé mutatnak, és magyarázatot is kapunk rá, hogy Dorothy miért került át Óz városába. Ennek ellenére maga a Dorothy-szál hamar elsikkad, mellékszállá redukálódik, az egyetlen említésre méltó vele kapcsolatban úti társainak, a Bádogembernek, a Madárijesztőnek és az Oroszlánnak az eredettörténete. Cserébe Elphaba és Glinda szála a végkifejlet felé haladva túlcsordul az érzelmektől.

Elphaba szép lassan rájön, hogy hiába a mély igazságérzete, harci kedve, lánglelkűsége - egy ilyen hatalmas propagandagyárral szemben nem győzhet. Glinda tépelődése az annyira vágyott népszerűség és a lelkiismerete között minden eddiginél nagyobb méreteket ölt, ráadásul a féltékenység is megmérgezi, hiszen az első részben felvezetett szerelmi háromszög Elphaba, Fiyero és Glinda között most végleg eldől. (A másik szerelmi háromszög Nessarose, Boq és Glinda között pedig egészen váratlan fordulatot vesz).

Cyntia Erivo és Ariana Grande ezúttal is brillíroznak a szerepeikben, a barátságuk, a személyes drámáik, a rendszer által rájuk szabott szerepek mind-mind hitelesek és talán még az első részben nyújtott teljesítményüket is túlszárnyalják. Míg az első rész szívbemarkolóan élethű képet festett a különbözőség és különcség érzéséről, a másság miatti megbélyegzésről, a kiközösítésről és a magányról, addig most masszív és tűpontos társadalomkritikát kapunk a zsarnoki rendszerekről, faji alapú megkülönböztetésről, a mesterségesen gerjesztett ellenségképről, a propaganda valóságtorzító, gyűlöletkeltő hatásáról. Ez nemcsak napjainból lehet ismerős, hanem bárhol találhatunk olyan példákat a történelemben, ami megfeleltethető ennek.

Összességében a Wicked 2. része ha meg nem is ugorja, de felér az első részhez. Érzelmes, elgondolkodtató, súlyos üzenetektől és mondanivalótól terhes, megható és gyönyörű. Ezenkívül szép emléket állít az eredeti az L.Frank Baum regényében és annak filmadaptációjában, az Óz a csodák csodájában is oly mostohán kezelt Nyugati Boszorkánynak.