A Ladies First tipikusan az a film, amelynek az ember két okból várja a végét: egyrészt azért, mert szeretné, ha már vége lenne, másrészt azért, mert reménykedik benne, hogy a végére csak előkerül valami váratlan fordulat, egy ügyes csavar vagy legalább egy olyan befejezés, ami új megvilágításba helyezi az addig látottakat. Sajnos egyik sem történik meg.
A film az első perctől kezdve egyetlen, jól látható irányba halad, és onnan egy pillanatra sem tér le. Nincsenek valódi meglepetések, nincs feszültség abból, hogy vajon merre fordul a történet, mert szinte minden esemény percekkel előre megjósolható. Olyan érzés nézni, mintha a forgatókönyv folyamatosan a legbiztonságosabb döntéseket hozná. Akad néhány poén, amely valóban működik, és néhány alkalommal sikerül is nevetést kicsikarni a nézőből. Ezek azonban többnyire a jelenlegi világ visszásságaira, társadalmi jelenségeire reflektáló beszólások, nem pedig a film saját humorának vagy kreativitásának diadalai. Az emberben óhatatlanul felmerül, hogy talán kevesebb energiát kellett volna a poénok hajszolására fordítani, és többet a történet kidolgozására. Még így is bőven maradt volna humor a filmben, viszont talán lett volna mellette egy valódi sztori is.
A színészek hozzák a kötelezőt. Senki sem rossz, mindenki korrektül elvégzi a feladatát, de éppen ez a probléma. Az egész produkció olyan, mint egy gondosan elkészített házi feladat: technikailag rendben van, látszik rajta a befektetett munka, de hiányzik belőle az egyéniség, a kockázatvállalás és az a plusz, amitől egy film emlékezetessé válik. Közben folyamatosan az az érzés kerített hatalmába, hogy ezt már valahol láttam. Egy-egy jelenet vagy karakter kapcsán rendre más filmek jutottak eszembe. A férfi és női szerepekkel való játék például óhatatlanul felidézi a Mi kell a nőnek? vagy akár a Tökös csaj világát, amelyek hasonló témákat dolgoztak fel, mégis több kreativitással közelítették meg azokat. A Ladies First ezzel szemben sokszor inkább csak felmondja a leckét, mintsem hogy valóban új nézőpontot kínálna. Máskor pedig egy-egy figura vagy jelenet kapcsán egészen váratlan asszociációk jutottak eszembe, például a Reszkessetek, betörők! galambos nénije. A probléma nem az, hogy emlékeztet más filmekre, hanem hogy ezekből az emlékekből nem tud saját identitást építeni.
Talán ez a film legnagyobb hibája: nem bízik eléggé a nézőjében. Mindent kimond, mindent elmagyaráz, minden poént többször is aláhúz, nehogy bárki lemaradjon róla. Pedig a téma önmagában rengeteg lehetőséget hordozna árnyaltabb karakterekre, váratlanabb helyzetekre vagy akár egy erősebb társadalmi görbe tükörre is. A Ladies First azonban végig a komfortzónában marad. Összességében a Ladies First nem botrányosan rossz film, hanem ami talán még nagyobb baj: egyszerűen középszerű. Kiszámítható, túlbiztosított és veszélytelen. Egy olyan alkotás, amelynek megtekintése után az ember nem azon gondolkodik, mit látott, hanem inkább azon, hogy milyen sokkal jobb filmek jutottak eszébe közben.
#aleleplezesnapja
65 Hölgyeké az elsőbbség (2026)
Egy hímsoviniszta férfi egy matriarchális társadalomban találja magát, ahol saját maga félelmetes női változatának kihívásaival kell szembenéznie. több»
Szereplők: Rosamund Pike, Sacha Baron Cohen, Charles Dance, Richard E. Grant, Fiona Shaw
