A PopUp Produkció egyfelvonásos kamaraszíndarabjából az eredeti szereplőkkel másolta fel filmvászonra Deák Kristóf ezt a tipikus lakásdrámát. Érezni is a színdarabos jelleget nagyon, de új perspektívát teremtenek a közeli képek, ami sokszor intimebbé tette az élményt, mint amikor egy nézőtér távolságából látjuk egyben az egészet.
Az első percek Budapest belvárosában telnek számos zavaró termékelhelyezéssel tarkítva, de ezek valahol fél óra után nagyon nagy szerencsénkre a Bortársaság feltűnő lógójának mutogatásával elmúlnak, a hátralévő egy óra már reklámmentes. Ha figyelembe vesszük, hogy a produkció egy forint közpénzt nem kapott, független finanszírozással valósult meg, akkor könnyebb lesz ezeket a béna termékmegjelenítéseket elviselni. Ha már a vizuálisan különös dolgok vannak terítéken: a darab színhelyéül szolgáló negyedik emeleti gangos bérlakás pesti mellékutcában található, az ablakából ennek ellenére budai hegyoldali panoráma látszik. OK, ezen ne szőrözzünk, nézzük el, biztos így mutatott jól.
A rendező két aktualitás beszövésére érzett kényszert 2025-ben az alaptörténeten felül: kaptunk egy alig leplezett éles kritikát a MOL fallosztornyára vonatkozóan és egy aktuálpolitikai fejtegetést az akkori világunkat meghatározó ellenségképközpontú politizálásról. Meg is ijedtem, hogy hónapokkal a választás után kénytelen leszek megnézni egy ügyetlen politikai metafora-filmet, de végül nem ide futott ki a lényeg, hálistennek.
Négy régi barát találkozik, három fiatal nő és egy férfi, a házigazda kezdeményezésére. A karakterek érdekesnek indulnak, a dialógusok és a szereplők viselkedése reményre ad okot, várjuk, hogy mindjárt fejest ugrunk a mélységekbe. Mert itt az élet nagy kérdései jönnek ám fel. És ez az a pont, ahol elfogy a film ereje, mert vagy az író, vagy a rendező nem tudott a nagy kérdésekkel mit kezdeni. Valószínűleg az író. A rendező amúgy 2016-ban elhozott egy Oscart egy rövidfilmjével, ezt kapjátok ki. Úgyhogy inkább az íróra gyanakszom. Hogy mi volt a baj? A karakterek bizony félkészek, a dialógusok túl gyakran álbölcsek, már-már ostobák és banálisak, nincsenek a személyes drámák semmilyen szinten felépítve. Sajnálatos, de ez így egy nagy középszersaláta lett, ami vaskos közhelyekkel van gazdagon megszórva. Nagyon nagy csalódás volt ez számomra, mert nem ezt vetítette előre a bátor indítás és az ígéretes rendezés.
A csalódást keltő összkép ellenére vannak a filmnek pozitívumai, legyetek elnézőek és fókuszáljatok ezekre. Készüljetek persze rá, hogy a mélyenszántás elmarad, tehát azt ne várjátok, nagy megfejtéseket és ráébredéseket szintén ne. A kulcsszó, amit a produkcióra kerestem, a kiegyensúlyozatlan, azt hiszem. Jó és gagyi keveredik itt, kérem, minden mennyiségben. Ami tetszett, hogy ez még így is okosabb volt azért, mint az átlag magyar vígjátékok és a rendező nagyon jól fenn tudta tartani végig a néző érdeklődését és figyelmét.
59 Egykutya (2025)
A történet középpontjában három, egykori kollégiumi barát áll, akik tíz évnyi távolság után egy váratlan este újra találkoznak – és ekkor indul be igazán a cselekmény.... több»
Szereplők: Döbrösi Laura, Bakonyi Alexa, Gera Marina, Tenki Dalma, Tóth Karol
