Fuh, nagyon alacsony minőségű egy film volt ez. Túlkoreografált kardos jelenetek, ótvar, gusztustalan CGI, borzasztó vágás és még rosszabb dialógusok és jelenetek, ahol senki sem tudta igazán, mi következik mi után, úgyhogy a szereplők és a kamera is random helyekre teleportál. A történetmesélés annyira gyenge, hogy amikor a huszonhetedik új semmitmondó karakter megjelenik, be sem mutatják, csak kiírják a képernyő szélére, hogy kicsoda ő, mintha valami koreai szappanopera lenne. Szerencsére nem kell megjegyezni őket.
Hirdetés
Ez lényegében a Mad Max Fury Road kínai, középkori, ostoba és olcsó verziója. Ismét pár szereplő menekül hatalmas hadurak katonái elől végtelen sok harci jelenetben, nagyrészt egy unalmas sivatagban, és még homokviharos szekvencia is befigyel, ami messze a film legérdekesebb jelenetének számított. Izgalmasnak nem tudom mondani ezt a tákolmányt, ahhoz az kéne, hogy bármelyik szereplővel rokonszenvet érezzünk vagy szorítsunk neki, de a film annyira rossz karakterei bemutatásában, hogy még főhőse motivációját és hátterét is a film utolsó harcának végére teszi. Elég sok szereplő meghal, de a nagyrészéről azt se tudjuk, hogy ki vagy mit kéne éreznünk, mert a millió karakter olyan robotikusan interaktál egymással, hogy képtelenség bármilyen érzelmi vonalat belelátni küzdelmükbe. Sok harci jelenetnek értelme sincs. A film jelentős része ezért kissé altató.
Ami nem segít, az a dialógus. Lehet, ez mandarinban jobban működik, de mindenki úgy adja elő szerepét, mintha a hatodik B osztály év végi előadása lenne. Átraktam angolra a szinkront, ami valahogy még rosszabb volt, úgyhogy maradt az eredeti. A legnagyobb gondot talán maguk a kimondott sorok jelentik, mindenki túl sokat beszél olyan dolgokról, amiket a nézőnek belül kéne éreznie. Egy apa bosszút akar állni a fiai haláláért? A karakter egy az egyben kimondja ezt többször egymás után. Egy másik karakter nem biztos benne, hogy akikkel találkozik, barátságosak? Minden pillanatban a kamerába mondja, mit érez irántuk. És így tovább. Aztán vannak ilyen sorok: "I am going to kill you, bitch.", "You are the fucking bitch."
A színjátszás legalja, ami itt történik. Na, de a harci jelenetek miatt gyűltünk itt össze, hisz a csapból is az folyik, hogy ez az év akciófilmje. Nem tudom, azok az emberek mit néztek, de ennél csak ebben a hónapban láttam jobban kivitelezett akciójeleneteket. A Blades of the Guardians legnagyobb hibája az, hogy minden ütést annyira túljátszanak a színészei, hogy egészen az utolsó harcokig nem érezni, hogy egyáltalán megizzadnának a szereplők a kardozásokban. Nincs eszkaláció a harcokban, nincs vad helyszín vagy fura eszköz vagy akár valami humor. A harci jeleneteknél nagyon fontos lenne tudni a helyszín geometriáját és a karakterek egymáshoz való távolságát, de a film ezt szinte beállításonként változtatja, sokszor totál értelmetlen képsorokat létrehozva, ahol lovasok fel-alá teleportálnak a jeleneten belül, vagy karakterek random pörgetik a kardjaikat, amíg ellenségük a földön fekszik védtelenül, tudod, akkor, amikor a legegyszerűbben támadni lehetne őket. Természetesen a nagyobb csapatok minden egyes alkalommal egyesével támadnak hőseinkre. Bocs, de ez nagyon gyenge volt így.
A csúnya CGI sem segít ezen, szinte mindig az az érzésem, mint a Star Wars előzményfilmeknél, hogy az adott színpad csak 5x5 méteres és minden más zöld háttér és nagyon mesterséges. A világítás sosem hat hitelesnek teljesen, a színészek szerintem soha sem hagyták el a stúdiót.
Jobb filmekkel is el lehet tölteni ennyi időt.
66 Blades of the Guardians (2026)
A sivatagi testőr, Daoma azt a feladatot kapja jótevőjétől, Mo patriarchától, hogy kísérje vissza a titokzatos Zhishilangot Chang'anba. Ámde a lázadó Hu Shang család üldözőbe... több»
